Az elmondottak szerint a rádiómagasságmérő jelzése megzavarta a pilótát, és azt hitte magasan van a siklópálya fölött.

Az elmondottak szerint..... látom, mindenhol nagyon csábító felállítani azt az elméletet, hogy a pilóta ránéz az RA-ra és fejéhez kap, majd orra nyomja a gépet. 

De gondolkodjunk már egy kicsit korábbról, mi történik előtte? Nagyjából állandó varióval jön lefele a gép, egyenletesen kúszik lefele a barometrikus magasságmérő.  Amint a gép egy völgy fölé repül, a rádiómagasságmérő hirtelen MEGUGRIK és nagyobb magasságot mutat, mint korábban. Ha annyira az RA értékeire alapozva akar valaki a pályára navigálni, akkor ez az ugrás tuti hogy feltűnik és erősen gondolkozásra késztet, hiszen a gép érezhetően nem nyer magasságot, nem változik a vario, továbbra is kúszik lefele a magasságmérő - akkor mégis miért is csapna a homlokára a pilóta és hagyná figyelmen kívül az összes többi logikusan mutató műszerét azért, hogy a tejföl kellős közepén vakon orra nyomja a gépét egy olyan műszerre alapozva, ami a süllyedés ellenére mutatott egy hirtelen magasságnövekedést. Életszerű? Nem. Ellenben a DH vagy a navigációs step-down magasságok elnézése, a benézett alásüllyedésből igen sok dokumentált eset is van (Guam, Birmingham/USA stb.) 

Ajánlom minden kétkedő figyelmébe a ruszki vizsgálat 25-ös ábráját, és azon a Radio Altitude görbéjét, ahol szintén észrevehetően meg-meg ugrik a rádiómagasságmérő az utolsó másodpercekben is. Ezeket az ugrásokat nem lehet egy ekkora nagyvassal lekövetni, ez nem SZu-22 (ami egyébként sem repül alacsonytámadást ugyanilyen látási viszonyok mellett, igaz? és ha mégis, nem rádiómagasságmérővel....).