Térkép 1937- ből

A történet:

"A Tabáni temető — néhol „rác temetőként” is szerepel — 1796-ban létesült, a főváros mai térképére vetítve az Alkotás és a Hegyalja út, valamint az Avar és a Csörsz utca által közrezárt területen (a Hegyalja útnak ezt a szakaszát régebben Csend utcának hívták, éppen a Tabáni és a Németvölgyi temető miatt). A sírkertet a krisztina- és rácvárosi polgárság alakíttatta ki; a német és magyar lakosok mellett ide temetkeztek a budai ortodox keresztények — szerbek és fanarióta görögök — is. Utóbbiak kezdettől fogva egy szegregált temetőrészt használtak, a majdani „szerb parcellát”, amelyet árok választott el a temető többi részétől (a valláshatár-jelzésnek ez az archaikus módja szerte az országban elterjedt a több felekezet által is használt sírkertekben). A Vízivárosihoz hasonlóan a Tabáni temetőt is 1885-ben, a Németvölgyi temető megnyitásakor zárták le, engedélyhez kötve az itteni temetkezést. Az utolsó temetésre 1916-ban került sor, a sírkert végleges lezárása és a felszámolása pedig a Vízivárosi temetőével párhuzamosan zajlott le."