Fekete István

(Gölle, 1900. január 25. – Budapest, 1970. június 23.) író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002 decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei.

*

KÖD

A nap még csak bújkáló tallér
gőzölgő, puha felhők fölött.
A nyárfák dermedten állnak,
az úton szekerek járnak,
messze, valahol a köd mögött.

Reggeli, rekedt károgással
a mezőkre szállnak a varjak.
S tél végi szennyben ha vájnak,
ágyán az ébredő tájnak,
pihenni már senkit nem hagynak.

A bokrok között ezer veréb
saját nagyságát csiripeli,
de ha karvaly odavág,
cseppen a vér, rezzen az ág,
s az egyet a sok hős csak nézi.
 

Vadlibák szállnak a köd fölött,
de ők már a holnapnak szólnak.
Ki elmaradt, hát elmaradt,
róka torkán vagy föld alatt,
most kár lenne beszélni róla.

De akik már voltak: vannak is.
A föld és bús emlékek alatt,
s a jövőben visszatérnek,
mélyéről időnek, térnek,
és a végtelenről vallanak.

A nap még csak bujkáló tallér,
de van és lesz a felhők fölött,
a nyárfák rügyekben állnak,
a ködben új napok várnak,
és új emberek a köd mögött.