A panoráma valóban egy érdekes dolog volt, nagyon izgatott, hogy Budafokot egyben láthassam, és a Duna felől. Egy évembe került, mire megtaláltam a helyet, további fél évbe, hogy felengedjenek, akkor készült egy panorámasorozat és valóban az első digitális fényképezőgépemmel, ami még 1,3 megapixeles volt. A végleges sorozat további kb. fél év múlva készült el, de hogy megfelelő legyen a minősége, azt filmre készítettem el. A nagyított kép méretét végül annak a kartontáblának a mérete döntötte el, amire az egészet felkasíroztattam: ez 120 centiméter volt. A végleges panoráma elkészítéséhez nem volt sem megfelelő számítógépem, sem elég tudásom, profihoz fordultam vele, ott a végleges képet 360 cm szélességűre világították le, és 3 db, egymás mellé helyezett 120 cm széles keretben került a falra.  

A Díszpolgárok fala nem az én munkám volt, az ötlet ppapától származik, ő és hatanbatormakszardzsav készítették sok-sok munkával a terveket, nem tudom, ki mindenki segített nekik a forrásanyagokkal, én csak az első széria számítógépes összeszerkesztésében és fizikai kivitelezésében segítettem. Volt ott még egy érdekes kutatás arra vonatkozóan, hogy egy hivatalból penészt növesztő, működő borospincében, ahol nyirkos a levegő, hogyan lehetne az örökkévalóságnak készíteni a tablókat. A dagerrotípiától a műgyanta blokkba ágyazott képekig nagyon sok ötlet felmerült, de aztán az anyagi lehetőségek azt mondták, hogy ne az örökkévalóságnak tervezzünk, csak a következő pár évtizednek. Az évente egy tablóval gyarapodó díszpolgár-falat azóta mások gyarapítják, a fal induló tablóira az van írva, hogy a Klauzál Társaság és az itteni, Budafok-Tétény, múlt, jelen, jövő asztaltársaság névvel jelölt közösség hozta létre.