Szia! 

Örülök, hogy jól vagy és nem a játék felé mentél el a dühödben! Tényleg minden rosszban van valami jó és ahogy írod sokkal rosszabb is történhetett volna,de nem történt! Ilyenkor hálásnak kell lenni! Én is az vagyok, hogy élek, hogy most jól mennek a dolgok, hogy a családdal egymásra találtunk, hogy nem kell játszanom, hogy nem kell azt a tébolyt újra átélnem, hogy nem kell hazudnom senkinek, hogy nem kell csalódást okoznom magamnak! Persze még sorolhatnám a végtelenségig, hogy miért jobb az életem játék nélkülnés miért lenne rosszabb a játékkal! Vannak nehéz napok persze úgy hogy a kollégám egy re durvábban sportfogad én meg mindennap hallgatom sokszor felhív hogy mit gondolok egy egy meccsről. Kezd beleesni abba a gödörbe amiben én voltam! Tegnap megijedtem annyira ideges volt mivel 100 ezer ft ot bukott el. Nála ez nagy szó mivel kicsibe játszott eddig. Annyira emlékeztet a 16 évvel ezelőtti énemre! Azt hittem mindent tudok hogy okosabb vagyoo hogy tőlek függenek a meccsek, hogy ebből fogok megélni! Ez így leírva vicces és szánalmas. Kicsivel kezdtem én is de jött a szakadék ennyi! Olyan jó hogy tegnap nem én voltam ott olyan jó hogy nem nekem kellett átélni azokat az érzéseket! Olyan jó hogy itt vagytok, hogy tudok veletek beszélni erről még ha kevesen is írtok ide! Sajnos.... Jó hogy vagytok!

Üdv: NK