Fogadd őszinte részvétemet. Ezen a fórumon általában az a jó, ha nincs nagy mozgás, ezt a régiektől tudom. Tehát ritkán lehet jó hireket olvasni - sajnos. Én köszönöm, hogy ilyen őszintén megirtad a történeteteket, nem lehetett könnyű, viszont nagyon tanulságos volt legalábbis számomra. Arról senki nem akar beszélni, hogy mi történik a "végén". És nincs is kitől megkérdezni, mert aki benne van az nem tudja már leirni az állapota miatt. Lehet, hogy nem is érdekel senkit? Nem tudom. A fiamnak van agydaganata, megműtötték, sugarazták, most már újra dolgozik. Csak nálunk van élettárs és gyerek is.  Most mi az "örülünk" fázisban vagyunk. Minden tiszteletem a tiéd, hogy ezt igy végig tudtad csinálni. Egy szülő számára ez a legrettenetesebb, ami csak történhet. Én egyedül neveltem, most lesz 37 éves. A fiam nem kapott semmiféle gyógyszeres kezelést, illetve antiepileptikumot szed, de egyebet nem. Én nem is hiszek ezekben az alternativ gyógymódokban, ajánlottak kisérleti stádiumban lévő dolgokat is, de annyi pénz a világon nincs, amibe az került volna, és nem sok jót  igértek, pár hónappal hosszabb túlélést. Külföldi kezelés stb. Az sok-sok pénz, több millió a havi gyógyszer, szóval ez nálunk nem megy, de egyébként sem akarok kisérleti nyulat csinálni a gyerekemből. Meg aztán honnan tudom, hogy tényleg meghosszabbitottam-e az életét, és kérdés még, hogy milyen minőségben? Szóval mi az orvosokkal működünk együtt, egyelőre azt hiszem ez  a járható út. Nem is tudom mit irhatnék még neked. Minden tiszteletem a tiéd, hogy végigcsináltad, és köszönet érte, hogy megirtad.