Szerintem a Jöjj és lásd egy teljesen művészietlen, hatásvadász, dokumentarista film, olyan értelemben, hogy a képzeletre nem sokat hagy, hanem a valóságszerű elemek reprodukálásában merül ki az egész és semmi metafizika nincs benne, sem léleképítő. A konklúzió is csupán a már jól lerágott düh de nincs sem átalakulás, sem katarzis. A hatását nem vonom kétségbe de akkor már az is lehetne, hogy még jobban belemegyünk a sárdagasztó valóságba, még részletesebben, még zsigeribben és akkor egyesek szerint még jobb film lenne mert milyen naturális. Az. De semmi több. A dramaturgia egy primitív ötlet, azáltal, hogy tipikus módszerrel fokozza az érzelmet, mint "film" viszont teljesen ad-hoc és szinte véletlenszerű. Mindenféle esemény és jelenség egymással felcserélhető benne. A zsenialitás ellentétét hordozza. Teljesen immanens és tárgyias. Azon felül teljesen üres.