Rendkívül megtisztelő és meglepő, hogy érdemben reagálsz egy felvetésemre ;-)

"nyilván jártál" - jártam. Például éltem egy városnegyedben, aminek utcáin nincsenek autók, ahol nem látsz vonatot és villamost, mégis akkoriban évi kétszázmillió fő utasforgalmat bonyolított. A dolgozók pedig ebédszünetben a fák alatt pétanque-oztak. 

Ahol jártam, és amit szépnek és működőképesnek találtam, ott mindenhol megoldották valahogy a forgalmat úgy, hogy az is működőképes maradjon, és a gyalogosok, kerékpárosok, kertészek is megtalálják a maguk terepét. Amit két évtizede bírálok és szerettem volna, ha megváltozik, az a gyakorlat, ami a közlekedésre mint általános ellenségre tekint, és válogatás nélkül büntet. Egy másik témában próbálok szót érteni egy építésszel, aki szerint az a megoldás, ha a közlekedés különböző formáit (az autót, a kerékpárt és a gyalogost) egymásra eresztjük, vigyázzanak egymásra. Ezzel szemben én azt gondolom, hogy a hosszabb távú utak (egy nagytétényinek, ha nem helyben dolgozik, márpedig Nagytétény nem tudná eltartani munkával a nagytétényieket) napi ötven-hatvan kilométert kell utaznia. Nekem, ha nincs túl messze az ügyfél, harminc-harmincöt is elég, de van, hogy többszáz. Ezek a forgalmak nem szórakozásból történnek, hanem azért, hogy megélhessek, és adót fizethessek, mint mások. És amit az ember legkevésbé kíván magának, barátainak és fele~, hogy napi három órát kelljen utazni, döcögve, meg-megállva. Lehetne azt mondani, hogy ne dolgozzunk, ne menjünk színházba, ez is egy megoldás, vannak akik így próbálkoznak, nekik is mi termeljük meg a segélyeket, akik még dolgozhatunk.

Abban tehát teljes az egyetértés közöttünk, hogy szeretjük a szép, forgalomcsillapított, sétálható, esztétikus városi tereket. A vita abban van, hogy ennek érdekében kell-e a forgalomnak jól működő vérkeringést építeni máshol, vagy elég ha megfojtogatjuk a forgalmat, és akkor majd az emberek leszoknak róla, mint a dohányzásról.