Ha már Lapaj, és a dünnyögése. Ama bizonyos szöveg záró gondolata:

Ettől azonban ez az egész mostani Forma-1 olyan, mint az a mesejáték, amelynek a címe régen az volt, hogy: A király új ruhája. Amelynek amikor az anyagát szövik, a takácsok azt éneklik: Szőjük a semmit, fonjuk a semmit, nem dolgoztunk még sohasem ennyit!, aztán, amikor kész lesznek, elkészítik a ruhát és föladják a királyra, a nép meg ámulva tapsol a csodálatos ruha költeményen (ez a mai Forma-1), amíg valaki el nem kiáltja, ki nem mondja az igazat: "A király meztelen!'

De ez se rossz elmélkedés:

Ezekről a diagramokról .... ordít, hogy a versenyek túlnyomó többségén a mezőny első fele úgy, abban a sorrendben érkezett a célba, ahogyan elindult! Törés a vonalakban csak a gumicseréknél volt, és versenyek dőltek el azon a fantasztikus előzéseken, amely a boxutcában következett be azzal, hogy valamelyik csapat két másodperccel gyorsabban cserélt kereket, mint a másik!
Nos, az ilyen versenyek számomra nem versenyek.