Börzsönyi Vulkán 2015

 

Alapozás közbeni erőfelmérőnek szántam. A szorgos hétköznapok most jól mennek, kíváncsi voltam mire elég ez hosszabb futás esetén.

 

Autóstársaim elindultak kicsit előbb, én tollászkodtam, hangolódtam pár percet, ezért aztán magányosan indultam el 7:52-kor. "155 max" volt az edzői utasítás, amit igyekeztem is tartani, kisebb nagyobb sikerrel. Reménykedtem egy kis napsütésben, ködfeletti kilátásban, de igazából végig szürke novemberi saras közeg kísért - leszámítva a salgóvári szakasz zöld köves részeit, és egy két barnás-bordós hegyoldalt.

 

NHH-ra felfelé még vígan mocorogtam, magam visszafogva - el is robogott mellettem nagy sebességgel az Allaga-Szabó ufóduó. 53 perc alatt értem fel, Nedjalkov kartársékkal egy időben. Élvezettel robogtam át Csóványosra, megeszegettem egy szeletet, igyekeztem iszogatni is.Lefelé egész jól haladtam. Konstatáltam magamban, hogy a túrázók futócuccra váltottak, illetve hogy kevesebben nem használnak botot, mint ahányan igen. Csóvi utáni lejtőzést nagyon élveztem, feszítenem kellett, hogy ne essen le a pulzus. A szintrajzból úgy rémlett, hogy a második hupli kisebb, ezért valamiért könnyebbre számítottam. Amit értelme volt azt kifutottam, tartottam a pulzust, de kezdtem érezni az elmúlt 2-2,5 órát a lábaimban, Salgóvári hullámvasút, köves részek erősen figyelősek voltak. Itt ért utol Zenyik Robi, meg még 2-3 ismeretlen kolléga is elhasított jó tempóban. 

 

A piroson lefelé a magyar völgybe jó saras dózerek vártak, kicsit megtörte a lendületem a cuppogás. A ponton cigit fújtak az arcomba az enyhén ittas pontőrök, amit rövid helyben tartózkodással igyekeztem kibekkelni. A fincsi meleg tea és a mars csoki viszont nagyon felemelő volt. Eddig olyan 7 deci víz fogyott el, itt töltöttem utána teával a kulacsaimat. Innen azt terveztem, hogy a maradék energiáimat beleölöm az újabb NHH mászásba, aztán lefelé meg a szar is gurul. Így is lett, kissé tompán ugyan, de végigrakkoltam ezt a szakaszt, egy-két meredek mászást leszámítva. Jó érzés volt, hogy maradt még erőm, itt is simán hoztam a 155-ös pulzust, előzgettem rendesen. Gyors pecsét után a piros lefelé, fokozatosan gyorsulva, pikkpakk eljött a vége, közben három-négy skalpot még begyűjtöttem. 

 

A bruttó időm 5:04 lett (nettó 4:57), ami 35 perccel jobb, mint két éve (bár akkor volt némi jég, meg csúszkálás...). Szuper állapotban érkeztem, meg, szokásos hideg vizes lábmosás után mintha mi sem történt volna. Összességében jól sikerült a felmérő, nem lassultam be, nem készültem meg, jól és hatékonyan frissítettem (2 szelet, 2 gél, egy fél mars csoki, és kb. 1,5 l folyadék).

 

A túrázók jó fejek voltak, a sok előzgetés ellenére nem volt semmi feszkó. A rendezés szuper volt, a rajthely kiváló, az ellátás príma volt alatta és utána is (a célban jutott sör, parizeres kenyér, meleg víz). Érdekes volt hogy két ponton is erősen vidámak voltak már a pontőrök, de mondjuk ezt ilyen hidegben nem rónám fel nekik. Azért az Árpád-sávos zászló engem kicsit kizökkentett Salgóvárnál, de hála istennek hamar visszaszippantott az erdő.

 

Egy-két bíztató szó, köszönés mellett, gyakorlatilag végig magányosan mentem, ami kifejezetten jól esett.

 

Jó kis túra volt, izzasztó azért ez a 36 km/2300 m d+. Jövőre is kötelező lesz.

 

Cs.