.kaktusz

 

 

Tudod arra gondoltam,

hogy a világ végtelen és mérhetetlen,

sokkal kevesebb ismerhető belőle,

mint amennyi egy csepp az óceánban,

a parányi részben

az ember nem tud eligazodni,

tájékozódni,

mint információ az is sok neki,

ha sok benne a hamis,

nehéz a lényeges,

és a mulandó közt különbséget tenni,

ma még szorít magához valamit,

ma még az életnél is fontosabb,

ami a feledésbe merül holnapra,

soha sem tudni a pillanatban,

örökre szól,

vagy elmúlik nyomtalan,

mi, ami megmarad, és mi,

aminek az emléke is elpusztul,

az embernek nehéz dolga van,

ha a lényegről tudni akar valamit,

részére az egészből olyan kevésnyi jut,

de talán az a csepp is

sokat mondhat el az óceánról,

ha kristálytiszta,

ha nem keveredik mással,

amit a szem befogad

az a látáshoz nagyon kevés,

a szem csak lát,

de a dolgokon nem lát át,

a zűrzavarban könnyű becsapni,

általa nem derül ki,

hogy mi fontos a világból

azt egyedül talán a lélek tudja megmondani,

az ő szeme olyan,

hogy meg csak azt látja,

amiben lélek lakozik,

vele könnyű tájékozódni,

mert magába csak a tiszta fényt engedi.

 

2010. 04. 07.