A csőhöz való paszta valóban nem alkalmas a lemezhez, mert azt ahhoz fejlesztették ki, hogy szoros illesztéssel, általában egy tokba nyomjuk a csövet. Abban nem csak folyósító szer van, hanem

némi ón is, de azért még kell hozzá kis plusz ónt is adagolni a forrasztáskor.

A csövek fittingjeinél lévő szűk illesztésnél jól működik az a bizonyos kapilláris erő, ami szinte beszívja a forraszanyagot a résbe.

A lemezek forrasztása teljesen másként történik. De itt is kell a szűk rés. Nagyon fontos a két lemez, (amit össze akarunk forrasztani) egymáshoz rögzítése a teljes forrasztási felületen. Ezt nem könnyű elérni, mert a jó forrasztáshoz csak maximum 0,1-0,2mm rés lehet a lemezek között. Ha nagyobb a rés, akkor a forraszanyag kiszalad a lemezek közül és gyenge lesz a forrasztás és csúnya.

A másik nagyon fontos (még a rögzítés előtt), a felületek tisztítása, majd a folyasztó szerrel való vékony bekenése. Ha sokat teszel, a melegítéskor kifolyik és amerre az folyik, arra fut az ón is.

Sokat lehetne a jó lágyforrasztásról beszélni, hiszen több könyvet is írtak már e témáról, de az biztos, hogy sokaknak egyszerűnek látszik, pedig nagyon nem az. Viszont a gyakorlás itt is sokat számít.