Nekem valamiért a román módszer szimpatikusabb. Minden vonal 3-számjegyű, három számjeggyel pedig már ki lehet alakítani egy jól strukturált rendszert. A hálózatot magisztrálákra osztották. Minden magisztrála egy gerincvonalra van felfűzve, melynek száma 100-zal osztható, a magisztrálához tartozó egyéb vonalakat pedig besorozzák föléje (magisztrálánként egyetlen, jó hosszú gerinc van, a Bukarest-Plojest-Brassó-Segesvár-Tövis-Kolozsvár-Nagyvárad-o.h. pl. 647km). A magisztrálákat az óramutató járásával megegyező irányban számozták be: a 100-as délnyugaton, a Havasalföldön van, a 200-300-400-as "szolgálja ki" Erdélyt, 500-600-700-as Moldova, a 800-as megy keletre a Fekete-tengerhez (azóta a 100-ast átnevezték 900-nak).

Így pl. nem tudom pontosan, hogy merre lehet az 503-as, de tudom, hogy valahol Moldovának a nyugati, Erdélyhez közelebb eső felén. A médiában is így szerepel, pl. vasúti baleset történt a 400-as magisztrálán.

Magyarországon is ki lehetett volna alakítani valami hasonlót: kijelölni max. 10 gerincvonalat, beszámozni őket 100-tól 900-ig; a belőlük nyíló szárnyvonalakat pedig sorbaszámozni Budapesttől távolodva (tovább is lehet variálni: ha van egyéb fővonal, az lehetne 50-nel osztható). Így ha az ember fia hall egy 3-jegyű számot, egyből be tudja lőni, hogy mégis merre van az adott vonal.