Jut eszembe, mentem ma kedvedért bottal egy tempós kört az Anna-hegyen, hogy megnézzem nagy sebességnél mennyire vannak útba. Először is el avgyok szontyolodva, mert 5:50-es átlagú 7 km lett csak belőle, pedig tényleg nyomtam, bár nem maxra, az igaz. Felefele annyit értem el, hogy el voltam fáradva a nagyon masszív botozásban (felfele ment a pulzus). Több technikát is kipróbáltam, nw diaginál, párhuzamos és asszimetrikus mászást, utóbbi volt a leggyorsabb és legerőteljesebb, de ha picit lassítottam, akkor a diagonál jobban levette a terhet a combomról, pihentetőbbnek éreztem. Avaros, kanyaros, vízmosásos ösvényen lefele 5 perces tempó felett még kitámasztottam bottal előre, térdet kímélve, de 4 perc körülire gyorsulánál erre már nem volt idő, itt kicsit oldara tartva egyensúlyoztam vele, illetve botlásnál hárítottam.
Síkon általában összefogom egy kézbe a botokat, ez a pálya viszont elég sűrűn hullámzós, nem volt értelme, így találtam egy olyan fogást, ahol nincs elhanyagolva a futós kartempó, de nyélen foghatom a botot, bármikor átváltva támaszra.
Egyszer beleragadt némi sárba, mehettem vissza érte :)  (az nw kesztyű futásnál nem használható)