A Jay Dicharry fizikoterapeuta, akinek a könyvét (Anatomy for runners) itt nemrég reklámoztam, sok minden más mellett pl meg van győződve róla, hogy a támaszos cipők ördögtől valók. Legalábbis a hagyományos elven működők, amiknél egy merev talprész biztosítja a stabilitást. Szerinte ez növeli a csípőnktől a talpunkig tartó erőkar természetes hosszát. Ha pedig ebbe belenyúlunk az sérüléshez vezethet. Talán mondanom sem kell , hogy a minimalista vonalat képviseli. Azt nyilatkozta, hogy a kisiskolás gyerekeinek nem enged olyan cipőt venni , aminek a talpát nem tudja két ujjal meghajlítani :) Tehát kb minden hagyományos ortopéd (utcai) cipő nála tabu.

 

A túl párnázott cipőktől is óva int. Nem működnek olyan jól a talp szenzorai, amik a helyes testtartásban segítenek. Egyébként kutatja a témát, elég jó laborja van, talán két olyan spéci futópad van Ámerikában ami az ő munkahelyén van. Youtube-on is vannak videói, érdemes megnézni.

Ő egyébként többnyire minimalista cipőkben fut, kivéve ha kemény edzést akar csinálni, pl résztávokat, akkor kicsit párnázottabbra vált. A minimált tartja sérülés elkerülése céljából a legjobbnak, de egyébként állítólag kimutathatóan nagyobb a szervezetre rótt energiaigénye, ha az ember abban fut. Na mindegy, bővebben a témában a könyvből.

 

Tehát amit ő javasol pl a stabil cipők helyett és úgy általában a sérülés megelőzésére, az a stabilitás fejlesztése. Egyszerű teszttel nyit a könyv. Álljunk egy lábra 30 másodpercre, és figyeljük a tükörben magunkat. Hány korrekciós mozdulatot végzünk, jegyezzük meg, mennyire voltunk stabilak. Majd ugyanezt ismételjük meg csukott szemmel. Valószínűleg mindenki rosszabbul teljesít, hiszen kikapcsoltunk egy szenzort a 3 közül, ami az egyensúlyt befolyásolja. Már csak a középfül és a talp szenzorai működnek, és a legtöbb ember összevissza csapkod, próbálva talpon maradni.

 

Majd a könyv többi részében ezt az egy lábon állás közben tapasztalható stabilitást, instabilitást húzza rá a futásra, a futólépés közben a másodperc törtrészéig tartó egy lábon állásra. Ha valaki tehát álló helyzetben egy lábon rosszul tartja magát, az valószínűleg futás közben is rosszul tartja magát, és előbb utóbb lesérül. Állás közben ez lehet a térd befelé dőlése, az egyik váll döntése, az egyik oldali csípő lejjebb kerül, stb, stb. Minden típusra megvan a megfelelő korrekciós torna.

 

A könyv nagyon meggyőző, de egyelőre sajnos semmilyen gyakorlatot nem követek belőle :)

Viszont jöjjön egy saját példa ami kicsit összecseng a könyvben állítottakkal.

 

Az előző cipőm egy Saucony Guide volt, stabil cipő, enyhén pronáló lábra (mert ilyen a lábam).

Imádtam, könnyű mégis kellemes csillapítású, edzőcipőhöz képest is viszonylag gyors.

 

Vettem utódnak egy Nike Pega 31-et, ami bár neutrális de tettem egy próbát, mert nagyon akciós volt. Sajnos 'nyeklett nyaklott' benne a bokám a legkisebb úthibánál, keskeny is volt, és a sarka is kellemetlenül magas a Sauconyhoz képest. Nem volt vészes, de bizonytalan volt benne a futás. Fel is tettem az apróhirdetést 110 km használat után.

 

Nem kellett senkinek a kínált áron, úgyhogy elkezdtem újra használni. Most kb 500 van benne. A boka bizonytalanság pedig egyszerűen eltűnt, nem érzem, nincs a kellemetlen érzés. Talán amiért a Nike Pega neutrális cipő ezért a bokát stabilizáló izmoknak a Sauconyhoz képest jobban kellett dolgozniuk, megerősödtek? Nem tudom bizonyítani :), de ez a tippem.

 

Azért ez a Nike sem tökéletes, mert nincs vagy nem olyan erős benne a középtalp merevítés, ezért a talpi bőnyémet azért érzem néha néha. Erre mondaná a minimalista, hogy nem a cipőben van a hiba, hanem a talpam nem elég strapabíró. Talán egyszer felveszem a listára, hogy ezt a részt is erősítsem.

Az egy lábon egyensúlyozás egyébként erősíti a talp izmait.

 

Ennyi, vége. Egy heti mennyiséget most kiírtam magamból azt hiszem.