Ahogy már előbb is említették a többiek, úgy álltok neki a főzésnek, hogy csak felületesen olvassátok el a fontos tudnivalókat (ha egyáltalán elolvastátok)...:):):)...

Ide nem kell vegyészmérnöknek lenni, de van egy pár fontos dolog, amit be kéne tartani és akkor lesz sikerélmény és finom pálesz.         (olvasni-olvasni-olvasni)

Sokszor írtuk már csak nem tudom, hogy miért nem fogadjátok meg, hogy az első főzéskor a cefrét

 

"ki kell facsarni", vagyis teljesen ki kell főzni, amennyire lehet!  És nem veszünk el belőle semmit, sem az elején, sem a végén!!  (majd csak a finomításkor, a második főzéskor)

 

Ezt a régi öregek, akiknek nem voltak drága (törékeny) üveg fokolóik, nagy bölcsen úgy oldották meg, hogy a főzés vége felé a kifolyó alszeszből, egy evőkanálnyit a forró üstfedőre, sisakra löttyintettek és ha még meggyulladt, akkor kicsit még tovább főzték, mert még volt benne alkohol.

Ez nem csak az alkohol mennyisége miatt fontos, hanem mert a cefréből még a vége felé is jönnek jó illat és aroma anyagok, amik nélkül szegényesebb a pálinkánk.

Tegyétek a fokolót a sima vízbe és látni fogjátok, hogy hol az abszolút nulla. Az természetes, hogy a vége felé (ahogy fogy a szesz) lassul a csorgás. Ilyenkor lehet egy kicsit erősebben tüzelni.

Persze nem érdemes nullára lemenni, de a 3-5% egyáltalán nem túlzás. Így kellő mennyiségű és erősségű alszeszünk lesz 30-35%-körüli, amit mindig sima csapvízzel 25%-ra hígítva finomítunk.

Az ilyen cefrefőzés a (jó gyümölcsön és a jó cefrézésen kívül) biztosítéka, a jó házi pálinkának.

 

                                                                                                        ...jó nedűt...