Szerintem sem érdemes továbbfejleszthetetlen analóg asztalt építeni, mert az értékvesztése még nagyobb. De még kevésbé szabad úgy digitálist létesíteni, hogy nincsenek szakaszok, tehát nincs elektromosan elszigelve egymástól az, amit analógban is így csinálnánk - ugyanis a szakaszok kellenek a majdani foglaltságérzékeléshez, a pihenő, tárolt szerelvények vagy gépek áramtalanításához stb.

Tehát én egy klasszikus analóg asztalt építenék, szakaszolással, hagyományos mágneses vagy szervós (mondhatnám a motorost is, de most, hogy nincs már a Conradtól az olcsó állítómű, nem tudom, ki vagy mi lép a helyére) váltóállítással. És meghagynám a helyét a foglaltságérzékelőknek - ugyanarra az áramkörre, kivezetésre, ahol a szakaszt kapcsoljuk, ezek is ráköthetők. A kitérők állítása pedig akár maradhat ugyanúgy, tehát analóg módban, de az is kiegészíthető digitális egységgel.

Sőt, az analóg és a digitális rendszer működhet egymás mellett: nálam egy kapcsoló átlökése kell ahhoz, hogy az egyik vagy a másik keljen életre. Ezt azért csináltam így, mert amikor az asztal épült, a futtatható motoros járművek kb. 80%-a analóg volt. Ugyan mostanra a számuk a nulla közelébe jutott (a mozdonyokat digitalizáltam vagy olyanra cseréltem, az analóg motorvonatokat eladtam), de akkor még igen nagy hasznát vettem ennek a lehetőségnek. És az egyetlen kapcsolóval, a Medvend-féle vezérlővel meg a hozzá szükséges táppal került többe az analóg mód megteremtése.