Jó, hát aki nullához konvergáló átlagéletkort akar látni maga körül, annak nyitva az ajtó nyugat fele, aztán ott oszthatja az észt arról, hogy milyen szép is az, amikor nemcsak a szomszéd fingik oxigént, de még a buszok is. Hiába stimmelnének a mérőszámok, az ész nélküli bezzegnyugatozás akkor is egy logikai zsákutca. Ott jó a finanszírozás, itt meg nem jó. Ott kék az ég, itt meg szürke. Ott barátságosak a népek, itt meg köcsögök. És ezt hallgatom már a rendszerváltozás óta. Kicsit unalmas. 

És nem kéne folyamatosítva apokalipszist kiáltani minden egyes alkalommal, amikor ismét csak nem a buszlobbisták szája íze szerint alakul a költségvetés. (Segítek: jövőre se úgy fog alakulni, meg azután se.) Az Öreg ennek a szakmai demagógiának a nagy mestere. Kivesz valami mutyiról szóló hírt a megyei sajtóból, bemásolja ide, aztán elmondja, hogy ebből hány jó városi buszt lehetett volna venni (az árakkal persze már kicsit el van tájolva, de mindegy). Naná, mintha csak buszok léteznének a világon, és minden városi önkormányzatnak az elsődleges feladata lenne buszárakban mérni mindent. 

Ez itt Kelet-Európa, jó reggelt kívánok. És nem lehet belőle Nyugat-Európát csinálni. Soha. 

Gyalázat, ami a Volánoknál volt/van/lesz? Gyalázat a megrendelő hozzáállása? Gyalázat. De messze nem annyira, amennyire divat annak lefesteni. Akit nem fizetnek érte, az általában a pozitívumot is meglátja. 

*

És akkor IFC, továbbra is, ügyesen-okosan.