Kedves Ruth!

Egyetértek Veled és még sokakkal. A szolidaritást és empátiát most ide értettem (nem a nagyvilágra, nem az országra, külföldre). Itt a sorstársak között meg szokott valósulni- néhány kivételtől eltekintve, akik provokáltak és már a süllyesztőbe kerültek.

Te is és a nagy többség összetartjátok a sorsközösséget, ezért a világért meg nem bántanátok egymást, sorstársakat.

Ezt olvastam:
A csoporthoz való tartozás ereje óriási! Hatalmas változásokat idézhet elő bennünk, ha lelkes tagjai vagyunk egy vagy több kedvünkre való társaságnak. Kísérletekkel bizonyítható, hogy az ilyen ember
kisebb valószínűséggel szenved vírusfertőzést, kevésbé ingerlékeny, jobban tűri a fizikai fájdalmat.

Az a nyerő, aki megtalálja a neki leginkább megfelelő társaságot  és felhőtlenül jól is tudja magát érezni a többiekkel. Mindezt meg lehet csinálni úgy is, hogy nem adjuk föl a saját személyiségünket, és nem válunk közös ütemre lépegető robotokká.

Reméljük a legjobbakat a későbbiekben is.