Visszatérve a produkcióhoz és a cikkhez: a német társadalom öntisztulása nem ért véget a 2.vh.-s felelősség földolgozásával. A RAF tevékenysége már egy következő nemzedék súlyos problémája, tehertétele volt, a barna pestis után, bár annál mérhetetlenűl azaz mérhetően kisebb léptékben, nem állami szintre emelve (mint a nácizmus) és a világot lángba borító nemzetközi következmények nélkül, de megjelent a szélsőbalos pusztítás és terrorizmus ("vörös pestis"?) is. A(nyugat)német társadalom túlnyomó többsége elutasította a szélsőbalos megnyilvánulásokat, a nyílt terrorcselekményekre átforduló szervezetet pedig az igazságszolgáltatás számolta fel. Ennek a történelmi léptékkel nem nagyon régen lezajlott eseménysorozatnak a színpadi feldolgozása (a "szereplők" egy része ma is él!) a német társadalom be- és elfogadó-képességének újabb figyelemreméltó megnyilvánulása.