Kedves jóságoség, kissé másképp látom, ráadásul sajnos nem ennyire tömören.
Történelmileg úgy alakult, hogy a zseniális Mozart ugyan sok operát írt, de ezek közül mindössze ÖT van, amely az emberiség örök, feltétlen, meghaladhatatlan, Holdra kiteendő értéke. Néha közéjük akarják sorolni az olyan remekműveket is, mint a Titus, az Idomeneo, a Mitridate, netán, "balkézről", az Ascanio vagy a Sulla. De ezek az Ötök mércéjét nem ütik meg.
Ez azonban teljesen független az egyes darabok irodalmi nyersanyagától. Da Ponte szakmájának lángelméje volt, Schikaneder nem. Éppen ezért a Varázsfuvola színpadi megoldása mindig is igényelt "rendezői ötleteket". A Don Giovanni Ljubimov-féle egyénieskedése röhejbe fúlt. Nem Ljubimov miatt: a szöveg miatt. De a Varázsfuvolának nem tesz rosszat az ötletek sziporkája. (Ez persze maguktól az ötletektől is függ. Ha minden ötletek leggyalázatosabbikát, az akuálpolitizálást akarják színre vinni, nincs olyan remekmű, amely ezt kibírná.)