A 134-gyel sem értek egyet. Ez ma egy ilyen nap.

Vitatom, hogy ne lennének bármilyen zongorista-összevetésnek olyan aspektusai, ahol mindegy, hogy hány éves a zongorista. Abban azonosulni tudok, hogy egy ötvenéves sztár kezében nagyságrendekkel több gyakorlás van, mint egy tizenéves tinédzser kezében. Nyilván ez a különbség megnyilvánul a megszólalásokban is. Azonban ezt  egyéb más szempontokkal együtt le lehet választani, értékelésnél. Viszont még mindig ott vannak olyan tényezők, minthogy alul- és felüllövés darabválasztásnál, értelmezés, korarányos teljesítmény, rákoncentrálás/ihletettség stb., amiben szerintem életkortól függetlenül is összevethetők az előadó zenészek. Cziffra György egyedülálló tehetsége volt a magyar zenei életnek, de hibás értelmezései, túlhajtott rubatói neki is voltak, amikben egy mai tizenéves könnyedén le tudhatja körözni is akár, megfelelő hozzáállásban, kontextusban.

Továbbra is állítom, hogy Ivettnek helye volt a versenyben, pontosabban így a történések fényében volt csak helytelen, mert nagyon rosszat tett vele a verseny. A versenyt kellett volna korrekten megszervezni az életkorra jobban odafigyelve, figyelmesebben, finomhangoltabban kategorizálva, A nagyközönség viszont hadd tudhassa meg, hogy honnan hová, milyen stációkon keresztül fejlődhet egy művész.

Továbbá a fentiek alapján is, én hiszek abban, hogy Boros Misi és Gyöngyösi Ivett produkciói összevethetők tisztességesen és korrekten is (értelemszerűen nem e mostani teljesen alkalmatlan zsüri által).Abszolút értéken Ivett - technikai értelemben mindenképpen előrébbtart -, mint Misi, de azonban ellenben viszont korarányos teljesítményben Misi úgy kiemelkedő, hogy Ivett nagyon csúnyán alulmaradt vele szemben, mert rossz útra vitték. Ez még mindig bőségesen korrigálható, hiszen Ivett nagyon fiatal, csak én félek, hogy marad ezen a Glenn Gould-i, Schiff András-i elborzasztó elefántcsonttornyos úton, el fog emésztődni minden meglévő tehetsége.

Nem az a baj, hogy nem vállalod a mélyebb elemzését Ivett Grieg-jének, az a baj, hogy a ZAK-kal fémjelzett zsüri sem tudta vállalni trivális módon láthatóan: legteljesebb szegénységi bizonyítványt állítva ki magáról.

Ami mindeebből neked/számodra üzenet lehet az csak annyi, hogy a világ tele van jobbnál jobb pianistákkal, egyre többen, egyre jobbak vannak.

Az egyszerű laikus zenehallgató számára két út van ebben a hatalmas rengetegben rendet vágni:

- Keresni tárgyilagosan az igazságot a zenében (művekben, előadásban).

- "Nagyot nem lehet hibázni" alapon, lehet úgymond fogyasztani a zenét.

Én a másodikat is abszolút el tudom fogadni, hiszen lehetnek az életben fontosabb prioritások is, mint a (komoly)zene. De számomra egyértelműen az első út a követendő, minden hibázásával együtt is, sokkal élvezetesebb.