"Főleg a vak komondoron :-D"

:)

Nem vak az a kutya, csak azt hiszi, hogy te is úgy látod a sötétben őt, ahogyan ő lát téged, ezért lelkesen odaáll eléd egy kis tutujgatásért, ugyanúgy, mint napközben.

Csakhogy ő órák óta a sötét kertben van és megszokta a szeme, te meg éppen akkor léptél be (vagy ki) a sötétbe egy kivilágított helyről, ezért te valóban nem látsz az orrodig sem (vakon gyalogolsz előre a sötétben abban reménykedve, hogy mikor vesz már észre az a rohadt mozgásérzékelő). És amikor a sötétben nekigyalogolsz szegénynek, azt hiszi, hogy haragszol rá (és miközben fekszel a földön a kutya túloldalán, valóban haragudni is fogsz rá :)

Ez ellen három megoldás van:

- kinti villanyt nem mozgásérzékelővel kapcsolni

- a mozgásérzékelőket nem szuperspórolósan felszerelni, hanem szuperbiztosan-észrevevősen

- a kutyát úgy szoktatni, hogy haladásban lévő ember előtt SOHA ne álljon meg (fényes nappal sem)