Természetesen.  A "kerékagy" és a lapát alja már megvan. A motor tengelyére rögzítve, fadarabra tekert 80-as csiszolóvászonnal. Én ugyanis nem vállatam be a Marius Hornberger féle 3000-es fordulaton való helyben esztergálást. Meg lehet így is csinálni, és így még a palást is tutira párhuzamos lesz a forgástengellyel (nyilván rendesen drékszögre vágott fadarabbal), plusz a radiális irányú centírozás is megvan. Igaz, tovább tart mint esztergakéssel, de nagyságrendekkel biztonságosabb.

Még jön ugye a teteje a turbinának, na ezt már ugye nehéz lesz a fenti technikával kicentírozni, de megpróbálom mm-re pontosan középre rakni ehhez azért segítségemre lesznek a lapátvégek: mindegyiktől egyenlő távolságra lesz a széle, akkor az a forgástengelyhez képest középen lesz kb.

És marad még majd a száradás után a súlyra való centírozás a rétegelt lemez légzárványai miatt, de ha nem lenne légzárvány benne is kellene mert a leggondosabb méricskélés és rögzítés mellett is lesz valamerre dőlés, ezt kb a Wandel féle üveggolyón való kiegyensúlyozással gondoltam megcsinálni.

Egytől nem félek, hogy ha marad benne némi excentritás, az kinyírná a motort/tönkrevágja a csapágyat. Tuti nem fogja. Ez ugyanis egy majd' 100 kilós parkettacsiszolónak az eleve excentrikus "rezgető" mechanikáját mozgatta, lágyindítás nélkül. Csak a tengelyre kötött ellensúly kb akkora súlyú, mint az egész lapátom súlya, plusz az excenteres pörgettyű, plusz a csiszolóvászon lapátjai, plusz maga a csiszolás közben fellépő erőhatás - szerintem ez így együtt nagyságrenddel nagyobb erőhatást fejtett ki a tengelyre, mint amit az én turbina lapátom fog. De nyilván kell a centírozás, mert - minek remegjen az elszívó, ha nem az a dolga.