Bodó Csiba Gizella

Jöttem

 

A kendő vagyok

mi letörli homlokod,

engedd, hogy átnyújtsák Neked,

ha féltenek!

 

Egy lépés vagyok,

Cirenei egy rövid útszakaszra,

ki leemeli a terhedet,

ha engeded!

 

S talán nem Neked - de a kendőnek -

van szükséges homlokodra,

- Simonnak a mozdulatra, -

hogy segítsenek!

Ők lesznek többek így!

Őrizzenek!

 

Rádszabottan még halom feladat,

elfáradtál, csak pihenj

de ne add meg Magad!

 

A hajnal is akkor hasad

mikor mélységek minden sötétjét

bugyrában tartja már az éj.

(Annyi terhet rónak ránk csak,

mi szív-lélek-testbe belefér.)

 

Napra, Nap tárja a kaput

az Élet, életnek folytatása.

A léleknek a szenvedés,

az Útnak a Fény a megtisztulása.

 

Élni kell! Mert csodálatos

Benned - Isten országa!