Ábrahámné Ági

Legbelül

 

Valaki keserves könnyeket nyeldekel,

arcizmaira kényszerített mosolya

elfáradt, míg ő küzd a nagy szenvedéssel,

de mosolyog, mert azt hiszi, ez a dolga.

Ha kell, segítő kezeit odanyújtja,

Mert együtt érez mindenkivel, aki sír,

szívét, lelkét, és mindenét odaadja,

mindenkinek mindenben segít, amit bír.

Csaljunk szívbéli mosolyt két orcájára,

hogyha kínja bántja, nyújtsunk felé kezet,

mikor bánata van, ne hagyjuk magára,

örüljünk örömének, ha szívből nevet.