Sziasztok,

 

Tegnap értünk haza Kappadókiából és Isztambulból és mi szerencsére csak a "nyugalmasabb időszakot" tapasztaltuk meg, bár a Dolmabache előtt a kifeszített helyszínelő szalagok csak emlékeztetik az embert arra, hogy nem mindenki járt mostanában ilyen szerencsével... :-(

Mivel nagyon sok hasznos infót kaptam itt a fórumon, így én is hadd viszonozzam egy beszámolóval és talán ez is segít majd a jó dolgokra fókuszálni Törökországgal kapcsolatban. Előre is elnézést, ha valaki úgy érezné, hogy a beszámolóm eleje OFF. Valószínűleg igaza van, de arra való tekintettel, hogy mégiscsak ötletet ad arra, hogy milyen remek helyekre lehet eljutni Isztambulból/azzal kombinálva talán mégis lehet helye ebben a topicban.

 
1. Nap - utazás Budapestről Kayseribe

A 11:10-es Wizzair járattal repültünk SAW-ig. Leszállás után átsétáltunk a belföldi terminálra.Az útvonal elég egyértelműen ki van táblázva, de ha valaki sem az angol sem a török nyelvvel nincs jóban, akkor a Burger King-el szemben állva induljon jobbra, fel a mozgólépcsőn és már célhoz is ért!Pegasussal repültünk tovább Kayseribe. Itt ugye a jegyben alapból van 15kg (nemzetközi járatokon 20kg) feladott poggyász, de mi a gördülékeny haladás érdekében inkább a fedélzetre szerettük volna vinni a csomagokat. Először kicsit aggódtunk, mert az előírt 8kg-nál néhány dekával nehezebbek voltunk, de ezzel végül nem foglalkozott a kutya sem. Biztosra akartunk menni, úgyhogy a 2 gép között hagytunk 4 órát, ami végül több is lett, mert a Pega kb 1h késéssel indult. Legalább rájöttünk, hogy lehet SAW-on wifi-hez jutni: bármelyik vendéglátóipari egységben fogyasztás és boarding pass ellenében adják a kódot, ami 1h-ra érvényes elvileg a terminál egész területén!Eseménytelen repülés után, egy kellemetlenül meredek ereszkedést követően késő este indultunk Göremébe.A transzfert a szállodán keresztül foglaltuk 25TRY/fő/irány áron és elvileg 50 perc a Kayseri reptértől. Ez amúgy teljesen reális szám nappal, de sötétben a rettenetes útviszonyoknak hála -néhol úgy nézett ki az útfelület mintha narancsbőrös lenne- nekünk szűken kétszerennyi volt. 23h után értünk a szállodába.A szállásunk az Arif Cave hotelben volt, amiről itt hallottunk a fórumon és ezer köszönet érte.A tulajdonos Ahmet néhány héttel utazás elött küld emailt és tájékoztat a program lehetőségekről és mi éltünk is a lehetőséggel, hogy mindent rajta keresztül intézzünk.

http://www.arifcavehotelgoreme.com/

Maga a hotel csodálatos. Tiszta, szuper helyen van és remek a kilátás. Ha az ember kicsit investál a szoba upgradebe akkor a panorámát nem csak a teraszokról, hanem akár az ágyból is élvezheti. 

 

Reggelizni  8-10h-ig lehet és teljesen rendben van (kenyérfélék, sajtok, a szokásos bizarr parizer jellegű török felvágott, rántotta, bundáskenyér, vmi süti, éppen iható kávé, gyümölcslé).

2. Nap: Kappadókia felfedezése

Hőlégballon túra: 120EUR/fő

Red tour: 90 TRY/fő

A tervezettnél későbbi érkezés után kicsit szomorkásan vettük tudomásul, hogy másnap is korán kelünk. Nem kicsit, nagyon!! 4:15-re jön értünk az autó, hogy elvigyen minket egy kis biztonsági oktatásra, hogy utánna életünk élményben legyen részünk kappadókia hőlégballonos felfedezésével.Standard flightra fizettünk be Ahmet közbenjárásával a Rainbow Balloonsnál. Kb 1h-t tartott maga a repülés és fentről láttuk Göreme környékének valamennyi nevezetességét.A napfelkeltét már a levegőből néztük meg és 7h-ra újra a szállodában voltunk.Az árak elég magasnak tűntek és persze mi is próbáltuk minél olcsóbban megúszni, de a mai eszemmel inkább fizetnék kicsit többet egy kisebb csoportos túráért. A kosarakat 4 részre osztják, az általunk választott "olcsó János" verzióban 5-en voltak egy ilyen szekcióban, ami ugyan nem volt elviselhetetlenül sok, de már csak -1fővel is sokkal nagyobb lett volna az élmény. A mostmár azt mondom, hogy tutira megérte volna a 10-20EUR pluszt.

 

Leszállás után visszavittek bennünket a szállodába, ahol a gyönyörű teraszon ülve ettünk egy jó reggelit, aztán indultunk is a Göreme és környékét bemutató piros túrára a Hero Tourssal. Jártunk a Göreme Open Air Múzeumban, Pasabagaban és valami fazekas műhelyben végigültük a szokásos kereskedelmi bemutatót az agyag megmunkálásának rejtelmeiről.

 

Ami számunkra nagyon meglepő volt, hogy oroszokkal egyáltalán nem találkztunk, de a reggeli hőlégballonos kiránduláshoz hasonlóan itt is mindenki ázsiai volt rajtunk kívül.Talán ennek is köszönhető, hogy Kappadókiában a kommunikáció nyelve elsődlegesen nem az orosz, hanem az angol, amit meglepően jól beszélnek a helyiek (legalábbis messze jobban, mint amihez a török riviéra hoteljeiben hozzászoktunk).

3. Nap: utazás Kayseriből Isztambulba (SAW)

Yerebatan Sarayi (nyitva: 9-17:30, belépő: 20 TRY)

Hagia Sophia (nyitva: 9-19h, belépő: 30 TRY)

A 10:20-as isztambuli Pegasus járathoz 07:50-kor vett fel bennünket a transzfer. Még jó, hogy nagyvonalúan bántak az idővel, mert az egyik kínai család elfelejtette kifizetni a számláját a szállodában, úgyhogy abból lett egy kis kavarodás, de még így is bőven időben kiértük Kayseribe a repülőtérre.Már azt latolgattuk, hogy vagyunk-e ahhoz kellően kétségbe esettek, hogy fizessünk a rettenetes fedélzeti kávéért a Pegának, amikor kiírták, hogy a járatunk 25 percet késik. Persze Kayseri nem egy világváros, ott nem csak kávézó nincs a secu után, de még kellő mennyiségű szék sem nagyon, úgyhogy az utazóközönség nagy részéhez hasonlóan mi is kezdünt egyre nyűgösebbé vállni.Végül jó 1-1.5h késéssel csak felszálltunk, a kávéval meg már csakazért is vártunk isztambulig.
Érkezéskor névreszóló táblával vártak bennünket az előre foglalt shuttle transzferrel.

http://www.sabihagokcenairportshuttle.com/

Sajnos a többi utasra azért még nem keveset kellett várni-köztük egy "ismerős" kínai családra, akikkel együtt kirándultunk Göremében és akiknek már ott is az eltűnés volt a specialitásuk- de végülis csak elindultunk és annak ellenére, hogy a sofőr bácsi szemmel láthatóan nem igazán tudta, hogy hová is megyünk végül 2 óra alatt mégis célba juttatott bennünket.10EUR/fő-t fizettünk irányonként, annyit szerintem bőven megért a dolog.

A Divalis Hotelben foglaltunk szobát, ami szó szerint 2 perc sétára van Hippodrom tértől.

http://www.divalishotel.com/

A hotel maga nem túl régen nyithatott, még nagyon jó állapotban van minden. Talán 8-10 szobája lehet, úgyhogy a hangulat nagyon családias. A recepción ajándék sállal vártak bennünket és tényleg mindenben boldogan segítettek.Valószínűleg nem utoljára jártam náluk, mert tényleg nagyon meg voltunk elégedve.
A késés miatt sajnos lényegesen kevesebb időnk maradt délután a városnézésre, mint terveztük, de azért még gyorsan letudtuk a Ciszterna Bazilikát és a Hagia Sophiat.Este még sétáltunk egyet a tengerparton és ettünk egy finom vacsorát a Meat House nevű étteremben közel a szállodához.A kaja árak nem vészesek, főétel + alkohol mentes ital kombinációért sehol nem fizettem 20TRY-nál többet, de ha valamivel lazább helyre ültünk be egy döner szendvicsre sült krumplival és kólával akkor az még a legtúristásabb helyeken is simán meg volt 10 TRY-ből.

 

4. Nap: Dolmabache-Galata torony-Boszporusz-Fűszerbazár- Yeni Camii

Dolmabache palace (nyitva: 9-16h - hétfő, csütörtök zárva, belépő: 40 TRY)

Galata torony (nyitva: 9-19h, belépő: 25 TRY)

Fűszerbazár (nyitva: 8-19:30, vasárnap az útikönyv szerint zárva, ingyenes)

Bosporus cruise (menetrend: http://turyol.com/en/tarifeler.asp, 12 TRY)

Első teljes Isztambuli napunkat a szállodában felszolgált kiadós török reggeli után a Dolmabachéval kezdtük. A T1-es villamossal mentünk el Kabatas végállomásig.Nem terveztünk sokat tömegközlekedni, úgyhogy nem vettünk Istanbul Kartot, maradtunk a jó öreg zsetonos megoldásnál (4 TRY/út).Amilyen a mi formánk abban a percben ahogy leszálltunk a villamosról rögtön ömleni kezdett az eső, amit a következő néhány órában nem is nagyon hagyott abba.A rossz időnek legalább volt annyi előnye, hogy nem kellett sokáig sorban állni. Célszerű egyébbként minél korábban érkezni, mert a Dolmabachéba naponta beengedett látogatók száma limitált. Azzal sem árt számolni, hogy a palota egyénileg nem látogatható, így előfordulhat, hogy a következő vezetett túrára (török/angol nyelven) várni kell.
Sajnos az idő annyira rosszra fordult, hogy a csodálatos kertet egyáltalán nem tudtuk élvezni. Szintén nem volt egyszerű viszonylag szárazon bejutni a hárembe, mert persze ott is várni kell amég indul a következő csoport, csak a főépülettel ellentétben, itt egyáltalán nem volt erre fedett hely.Bárkinek aki azon vacillálna, hogy bemenjen-e a hárembe azt javaslom, hogy semmiképpen ne hagyja ki! Tényleg megéri bemenni és az sem lehet kifogás, ha az ember már járt a Topkapi háremében, mert az egy egészen másik kor emlékeit mutatja még itt a XX. század török történelme válik kézzelfoghatóvá. (Pl itt látható a szoba, ahol annó Attatürk töltötte az idejét isztambuli tartózkodásai alatt és ahol végül meg is halt.)

A Dolmabachéban jó 2-2.5h-t töltöttünk, majd vissza villamosoztunk Karaköybe ahol felbaktattunk a Galata Toronyhoz (a villamos megállóból már látni a tetejét, úgyhogy el sem lehet téveszteni). A megállótól egyáltalán nincs messze, de erős hegymenet. A torony tetejére ugyan lift visz fel, de a kilátóig van néhány emeletnyi távolság amit gyalogosan kell megtenni, úgyhogy kisgyerekkel, nagyszülőkkel utazóknak kevésbbé ajánlott.A sor annak ellenére sem volt rövid, hogy éppen ebédidőben sikerült odaérnünk. Az eső addigra már csak szemerkélt, úgyhogy a kilátást szerencsére nem zavarta, bár gondolom, hogy napsütésben mégiscsak jobban muatatna a csodálatos panoráma a fotókon.

 

Mivel a kilátóban csak egy nagyon véhony sáv visz körbe a torony tetején elvileg létezik olyan, hogy "kötelező haladási irány", amit persze -tekintve, hogy halatmas a jóisten állatkertje -sokan nem tartanak be és próbálnak keresztük nyomakodni a tömegen ellenkező irányba. Konklúzió: magas vérnyomásban szenvedőknek vagy türelmetleneknek ez a program szintén nem ajánlott.
Miután ismét "földet értünk" átsétáltunk a Galata-hídon és benéztünk a fűszer bazárba.  Vasárnap lévén elvileg nem kellett volna, hogy nyitva legyen, de teljes kapacitással üzemelt.

 

Ha már ott jártunk a környéken, akkor benéztünk a Yeni Camii-ba is. Ahol számomra meglepően sok volt a túrista -mégsem egy nr1 látnivaló- akik békésen megfértek a hívőkkel együtt.
Egy kellemes délutáni forró csoki után már eléggé felszakadozott a felhőzet ahhoz, hogy bele merjünk vágni a Boszporusz túrába. A TURYOL-nál fizettünk be, Eminömüben a híd Rüstem pasa mecset felöli oldalán van a megálló, el sem lehet téveszteni, mert jó nagy betűkkel ki van írva a bódé tetejére, hogy "Bosporus cruise".Kb 2h-t hajókáztunk, közben már szépen sütött a nap és néha még az erősen torzító, kihangosított angol audiogideot is sikerült megértenünk.

 

Este még beszereztünk néhány szuvenírt, köztük a nyár isztambuli sláger termékét a szuper olcsó selfie stick-et. Városszerte árulják 10 TRY-ért, de ha az ember nagy business-t akar csinálni akkor menjen a Sirkeci villamosmegállóval szemben lévő mobilttelefon kiegészítőket áruló boltba, ott ugyanis már 9 TRY-ért is hozzá lehet jutni! (Biztosan kompatibilis Samsung és Iphone okostelókkal, de BlackBerry-vel sajnos nem működik.)

5.Nap: Rüstem pasa mecset- Büyükada-Nagy Bazár

Rüstem pasa mecset (nyitvatartás: imaidőn kívül, ingyenes)

Büyükada (Turyolal 12 TRY oda-vissza)

Nagy Bazár (nyitvatartás: 9-19h - vasárnap zárva, ingyenes)

Az időjárástól való félelmünkben kicsit bizonytalanul indult a nap. Itthon még hajókázást terveztünk a Herceg szigetekre némi strandolással, de az előző napi bőrig ázás azért valamelyes elbizonytalanított.Ezért úgy döntöttünk, hogy felnőttesen elodázzuk a döntést és először megnézzük Rüstem pasa mecsetét (ami feltűnik a Skyfall című 007-es filmben is) és csak utánna határozuk a továbbiakról.

 

Úgy tűnik Allah helyeselte ezt a lépést, mert mire kijöttünk a mecsetből már hétágra sütött a nap. Rohantunk is a kikötőbe megvenni a jegyet. Eminömüben kicsit el van dugva a megfelelő pénztár, mi is három bácsihoz mentünk oda mire végre megtaláltuk "az igazit". Van ugye egy bódésor ahol a "zsetonos hajókra" lehet jegyet venni, meg van egy külön bódé a Boszporusz cruise-ra. Na, a kettő közül egyik sem jó, hanem a Boszporusz bódé irányából közelítve a "főépületet" annak az oldalában van 1 magányos ablak ahol egy A4-es lapra ki van írva, hogy Princess Islands, ott adnak jegyet.
A menetidő Büyükadára kb 1.5h, de szép időben ez is élmény, főleg, mert gyönyörű kilátás nyílik a Topkapira, a Kék Mecsetre és a Hagia Sophiára.

Érkezés után rögtönk a kezünkbe nyomtak egy térképet meg egy kártyát arról, hogy mikor indulnak vissza a hajók.A szigetet magát lovaskocsin derítettük fel, a "small tour" 75 TRY-be kerül és kb 1h alatt megy körbe a sziget legdekoratívabb útvonalain. Ha valakinek erre támad kedve, akkor a lovaskocsi központ a kikötőtől 1-200m-re a főtéren van, onnan indulnak és oda érkeznek a szigetkörök. A sor meglehetősen hosszú, legalább fél órát vártunk mire sikreült járműhöz jutni.

 

Ami megtetszett a lovaskocsiról, oda gyalog visszamentünk még csinálni 1-2 fotót.A sziget hangulata, a maga faragott házikóival és luxusvilláival még úgy is megér egy utat, ha az időjárás nem kedvez a strand élményeknek.Visszaindulás előtt még ettünk egy zseniális kézműves fagyikelyhet a Kahve Dünyasi-ban, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a kikötőre. (Megjegyzem Starbucks is van a  szigeten és a látvány annak a teraszáról sem smafu.)
Miután kikötöttünk Eminömüben még átsétáltunk a Nagy Bazárhoz, ami ugyan nekünk nem kifejezetten a műfajunk, de ha már egyszer ez a világ  leglátogatottabb túrista látványossága, akkor mi sem maradhattunk ki belőle.
Hazafelé sétálva még ettünk egy jó gözlemét  és ittunk egy jó almateát  az egyik stílusosan berendezett török étteremben a Gülhane Park oldalában. Kicsit talán tompította a másnap esedékes hazautazás fájdalmát.

 

6.Nap: Istanbul (SAW)-Budapest

A 14:40-kor induló wizzair járathoz 10:10-kor vett fel bennünket a transzfer. Így szűk 1 h-t még várni kellett a check-in-re a reptéren, de ehhez arra is szükség volt, hogy egész úton sehol nem volt dugó. Sajnos azt az utolsó félnapot mindenképpen rá kell szánni a biztonságos kijutásra.A wizzair a pontos érkezés után hazafelé is pontosan indult. Fél négyre már újra Budapesten voltunk.Persze már a hazafelé úton megkezdtük a következő út tervezését, reméljük az sem lesz sokára.

Addig is ha bárkinek bármilyen kérdése lenne, akkor keressetek bátran!:-)))










.