A linkelt cikkben csak kérdésben szerepelt spontán erjedés, nem véletlenül, ugyanis épeszű ember nem a véletlenre bízza a borát vagy cefréjét. Vadélesztő olyan mint a vad, vadászni kell sajátot. Sokféle van belőlük, rengeteg jó és rossz tulajdonsággal. Amikor tavasszal a csípős reggeli hideget felváltja a balzsamosan illatos, gyorsan melegedő reggel, két-háromdecis befőttesüveget kétharmadig töltök pasztőrözött 100% szűretlen almalével, a száját pedig - elsősegély-dobozban lelhető - steril gyorskötöző pólyával fedem be, rágumizom hogy ne másszanak bele bogarak, ne essen bele falevél. Az üvegeket természetesen nagyon alaposan kitakarítom és fertőtlenítem StarSan-nal (habképző anionos-savas élelmiszeripari fertőtlenítővel), de ha nincs más a hypo is jó.

Ezeket az élesztővadász üvegcséket különböző gyümölcsfák törzsére erősítem vagy ágaira lógatom, bogyós gyümölcsök bokrai alá teszem, mindig árnyékos helyre, ne melegedjen túl a napsütéstől. Másnap délelőtt beviszem az üvegeket és lecserélem a fedésüket folpackra: később a folpack megemelkedéséből látszani fog hogy mennyire aktív a széndioxid-képződés, ebből megtudjuk mennyire aktív a vadélesztő. Szobahőmérsékleten tartom az üvegeket a vadélesztő-mintáimmal.

Két-három hét múlva azokat a cefréket amik a folpack púposodásával tisztességes CO2 és ezáltal szeszképzést mutattak fel megillatolom, és (steril) kiskanállal megkóstolom. Amelyek kellemes összbenyomást nyújtanak, mellékízektől és zavaró szagoktól mentesek, valamint nincs rajtuk baktériumfertőzésre utaló fátyol, továbbléphetnek a maradékcukor-teszt szakaszba: pár csepp kierjedt cefrét alufólián szenesedésig melegítek alulról (vihargyújtó öngyújtó jó erre, vagy kézi pb-fáklya), közben buzgón szaglászom, érzek és látok-e karamellt. Ha nincs maradékcukor akkor a minta felszaporítható, pasztörizált 100% szűrt almalében amihez élesztőtápot adunk. Rázzuk fel bőszen mielőtt beoltjuk, kell az oxigén az élesztő szaporodásához.

További két-három hét múlva, az erjedés befejeztével szeretett és féltve nevelt dűlőszelektált házi vadélesztőnket lepihentetjük az üveg aljára, egyszerűen betesszük a hűtőbe üvegestől. Ha a cefréje letisztult és az élesztő lesüllyedt, óvatosan leönthető az almabor róla, és forralt-lehűtött vízzel pótolható. Ilyenkor már sztázisban tartjuk az élesztőt, ezért oxigén- és tápanyagmentes vízben tároljuk. Havonta legalább egyszer szaporítsuk fel nehogy meghaljon nekünk, sok víz lefolyik a Dunán gyümölcsérésig.

Nyáron sajnos azért nem jó élesztőt vadászni mert sokkal több a levegőben a tejsavbaktérium, ősszel a monília, az élesztőnket ekkor már csak petricsészében és agaros tápon tudnánk izolálni. Nem minden tejsavbaktérium ellenség, van azok között is ami kellemes (utó)ízt ad, és van ami kellemetlent. Közülük azok a barátaink amik az erjedés ideje alatt észrevétlenek (nem aktív élesztő-konkurensek) és jelenlétük csak a cefre kierjedése után kb. egy héttel látható a cefre felületén megjelenő fátyollal. Nem kell megvárni, legjobb ha akkor főzzük ki a cefrét amikor tükrösre kierjedt, és azért az eléggé nagy boldogság amikor a saját élesztőnkkel tükrösre erjed a gyümölcsünk.