nem tudom, h meg tudtam volna-e állni beszólás nélkül ezt a macskás élményt.. én szeretem a görögöket, de többször észrevettem már hasonlóakat (érdekes, h csak északon). pl., a pílio-félszigeten a cicákon kívül igen sok kóbor kutyus is szédelgett, természetükből adódóan jóval nehezebben viselve ezt a helyzetet eleve. na, és a vacsorázó helyen, ahol számos helyi família is étkezett, egy anyuka azt tanította a 3-4 éves forma kisfiának, h hogyan kell úgy tenni, mintha egy kaviccsal meg akarná dobni, és milyen vicces, ahogy megrémülnek a semmitől. persze szegények meg ijedtek sorban, amin igazán jókat nevetgéltek.