Barátommal, bizonyos Drécher Antallal arra jutottunk, hogy ami a múlt héten volt, az már történelem. Ami ma történt, az is. Mire garancia? Arra, ami holnap lesz?

Bár a klasszikusokat szó szerint, de nem tudom, sajna. (És Drécher Tóni is csak a fejét rázza. Pedig!)

Ámde közös barátunk, Micimackó valami olyasmit mondott, hogy nem érti, hogy lehetett a baj, mert a baj előtt egy pillanattal még nem volt semmi baj.

A Dolmabachce előtt állók sem tudták, és nem tudták a vonatra felszállók Belgiumban sem, Tunéziában a tengerparton sem, és szerintem, nem tudják talán a jövő héten Thessalonikiben begorombult iszlám állam aktivistáját sem.

Aki már olajozza a géppisztolyt vagy forrasztgatja a bomba drótjait. Talán.

Valami olyasmi van a Koránban, de nem esküszöm, mert lehet máshol is, elég jó duma, hogyha az úton jön veled szembe egy veszedelem, ne menj át a másikra, mert ott kettő jöhet szembe.

Ilyen világot élünk. Amúgy pár tízezer éve. Csak voltak nyugodalmasabb időszakok is. Valószínűleg nem ezek jönnek most.