Nemrégen volt szó a klasszikus özvegység kontra totálözvegység kérdéséről. A hímek közelebb állnak hozzám, de szembe kell nézni a realitásokkal.

Úgy látom, hogy a hímekkel való versenyzés visszaszorulásának oka nem az eredményességben keresendő, hanem a fiatalok nagyarányú elvesztésében.

Vegyünk mintának egy 30 hímes versenyállományt, ami nem mondható nagynak.

Pótlásukhoz minden évben szükséges 15 hím fiatal, de néha ennél több. Ha némi szelekciót is bele akarunk vinni a történetbe, akkor szükségünk van ősz végére legalább 20 beröptetett fiatal hímre.

A fiatalok versenysorozata alatt számolnunk kell 60% veszteséggel és akkor még finom voltam.

50 fiatal hím legyűrűzése szükséges tehát. Mivel a kelő fiatalok fele tojó, az összesen 100 csipasz.

Zárjuk ki az amúgy nagyon eredményes szárazözvegységet, és neveltessünk tavasszal a versenyzőkkel egy fiatalt: 30-nál járunk. A további 70 fiatalhoz 15-20 pár tenyészgalambot kell tartanunk, ami egy ilyen méretű versenycsapathoz mérten pazarlás, őrültség.

A totálozásnak behozhatatlan előnye a radikálisan kevesebb tenyész és fiatal-létszám.