Emlékezzünk!
VASAS JÓZSEF A POSTAGALAMBÁSZ!
( folytatás)
Robival 98 óta a legnagyobb egyetértésben
Halász-Vasas néven versenyzünk! Együtt hét
Tagszövetségi általános bajnokságot nyertünk,
de ezeken túl a rövid, közép és hosszú távú
bajnokságban és egyéb kiírásokban, kupákban
is számtalan alkalommal diadalmaskodtunk!
Rengeteg kiváló galambot sikerült kitenyésztenünk,
amelyek felejthetetlenné és
örömtelivé tették az elmúlt tíz évet!
Különösen a tojók szerepeltek kiválóan és
szinte minden kiírásban az élen szerepeltek.
A benevezett tojók több mint fele a champion
listákon is megtalálhatóak.
Mindezek ellenére úgy döntöttünk, hogy
több ok miatt az állományt meghirdetjük!
Az egyik ok, hogy mi elég nagy létszámmal
dolgozunk, a bajnokságban 7-8 csapattal veszünk
részt, ebből 3-4 az főbajnokságban a többi
pedig a középtávú bajnokságban szerepel.
Úgy gondoljuk, hogy a fejlődés érdekében a
dúcokat át kell alakítani, modernebbé, kényelmesebbé
kell tenni! Ezt a munkát aktív versenyzés
közben nem lehet kivitelezni. A szezon
végeztével a fiatalok versenye után már jólesik
a pihenés és nem télen akarjuk csinálni az átalakítást,
hanem jó időben, egy szezon kihagyásával
a nyarat erre kívánjuk felhasználni!
Ősszel a fiatalok versenyén már újra ringbe
szállunk! Utána pedig az egyévesekkel folytatjuk
a munkát!
Hogyan tudtam négy emberrel is együtt dolgozni,
talán azért, mert elég alkalmazkodó típus
vagyok, mindig meghallgattam a véleményüket,
alaposan átbeszéltük és közösen döntöttünk
mindenről! Kialakultak bizonyos feladatok,
amit mindenki a legjobb tudása szerint próbált
végrehajtani! Például jelenleg a csapatok végleges
összeállítása az én feladatom! Így alakult
ki! Minden együttműködés azon áll vagy bukik,
hogy ki mennyit tesz hozzá a kitűzött cél eléréséhez!
Nem lehet lazítani, ösztönözni, biztatni
kell egymást a siker nem jön magától!
Jelenleg 4-5 stabil törzzsel dolgozunk, amiket
már alaposan ismerünk, ők már bizonyítottak!
Addig amíg ezen a szinten tudunk maradni
nem is tervezünk gyökeres változtatást, ami
persze nem zárja ki, hogy a régi haveroktól
kapott kiváló galambokat ne próbáljunk ki!
Természetesen a mi barátainknak kiadott
galambjaink is tesztelés alatt állnak!
Klasszikus, körforgásos totálözvegységgel
versenyzünk, 41 pár galambbal, de ezeket már az
évkönyvekben leírtuk! Mint már említettem 98
óta versenyzünk ezzel a módszerrel és a Robival
végzett közös munkánk eredménye 4 Országos
és 6 Tagszövetségi Mesterversenyzői cím!
Most mivel a 60. évembe léptem egy kicsit
már fáradékonyabb vagyok. A kigondolás és a
végrehajtás között már több idő telik el, mint fiatalabb
koromban. Az ambíció sem a régi már,
de majd az új dúc, új tervek ismét feltüzelnek!
A 18 fős egyesületünkben sok tagtársunkat
támogatunk galambokkal és tanácsokkal
is, de sajnos a fiatalok hiányoznak közülünk,
csak négy tőlem fiatalabb tagunk van, öregszik
a tagságunk! A gazdasági helyzet hatására
ezen változás nem is várható! A szülők
nem tudják támogatni a gyereket, így nem
tudnak megragadni közöttünk vagy pedig a
sikertelenség veszi el a kedvüket örökre!
Országos szinten én nem értek egyet azzal,
hogy egy ember, egy csapata kerül besorolásra!
Kérdezem én, ha most valaki 40. és 20 csapatot
kivesznek előle és felugrik a 20. helyre, mennyivel
lett jobb tenyésztő? Szerintem semmivel!
Én a tagszövetségi általános bajnokságot
tartom a csapatok igazi mércéjének, mert
ennél minden távon jól kell szerepelni és a
végelszámolásnál kiderül, hogy az egész versenyszezon
alatt mit tudtak teljesíteni! Természetesen
az egyéb bajnokságokat is nagyra
értékelem, de én szerintem az általános az
igazi! Biztos másnak más a véleménye!
Hogy minek köszönhetem a sikereket? Nehéz
erről beszélni, magamról meg pláne!
Talán annak, hogy mindig következetes
voltam és nem hagytam befolyásolni az elképzeléseimet!
Úgy érzem, hogy átlagon felüli
a megfigyelő képességem, aminek nagy
hasznát vettem! Nem szeretem a nagy hókuszpókuszokat,
csak minél egyszerűbben, én nem
vagyok galamb gyűjtő sem, csak ritkán kerül
be vásárlás útján galamb a dúcba!
Szeretem magamnak kitenyészteni a saját galambjaimból
a favoritokat! Így még jobb az íze
a sikernek! Mint az eddig elért eredményeim
mutatják ezen a teóriámon nem kell változtatnom!
Kívánok mindenkinek hasonló sikereket!
Gáspár István írása a 2010. decemberi újságból
Nyugodj békében!
