Emlékezzünk!

VASAS JÓZSEF A GALAMBÁSZ!

Régen készültem erre a beszélgetésre, mert kíváncsi voltam arra az emberre aki talán országban is egyedülálló eredményt tudhat magáénak, nevezetesen EGYEDÜL is és NÉGY különböző helyről, NÉGY társával közös néven versenyezve is számtalan bajnokságot tudott nyerni! Négyszeres Országos és hatszoros Kerületi Mesterversenyző, továbbá közel hússzoros Kerületi Általános Bajnok! A távonkénti és egyéb bajnokságokat össze sem lehet számolni Ki ez a most 60 éves ember? Hogyan csinálja? Mi a titka? Ennek próbáltam a végére járni! Szerencsésnek érzem magam, mert kb. 25 éve ismerjük egymást és az Országos Kiállításon sikerült összejönni, ahol kísérletet tettem arra, hogy megfejtsem azt, hogy mit tudhat ez az ember, hogy bárhol és bárkivel versenyzik bajnok tud lenni! Végül, hogy sikerült-e megtalálnom a választ, majd eldönti az olvasó! I.Rész. A galambászatot 1975- ben kezdtem fiatal srác koromban. Mindig is érdekeltek a galambok, így először otthon próbálkoztam a tartásukkal. Első galambjaimat Sajóvámosról kaptam, de nem értek semmit és némi puhatolódzás után felkerestem a hatvani Duba Józsefet és a szerencsi Bátori Istvánt, továbbá Görcsös Sándort. A tőlük kapott galambokat próbáltam összegyúrni és az eredmények egyre jobbak és jobbak lettek. Ezekhez kaptam még keresztezésre galambokat az időközben megismert barátaimtól, Bujdosó Jenőtől sok galambot és tanácsot kaptam ami hozzásegített ahhoz, hogy a nagy É.II. Kerület Általános Csapatbajnokságát sikerült megnyernem! Ezek után, lehetőségei nem lévén, Lipták Laci barátommal néhány évig együtt egy néven versenyeztünk az én szülői házban található dúcomból. Az eredmények nem voltak nagyok, munkahelyi és különböző családi problémák miatt már kedv és ambíció hiányában keresni kellett a helyet, hogy hol folytassam! Így jöttem össze Kovács Béla barátommal akinek családi házánál versenyeztünk jó pár évig, de házasságának megromlása után onnan is menni kellett! Vele közösen is nyertünk bajnokságot, de újabb lehetőség után kellett néznem, mert nem akartam abbahagyni! Összejöttem Dr Cselédi József Sporttársammal akivel másik hobbink a vadászat is összekötött bennünket! Nagyon jól megértettük egymást és megtudtuk szervezni a hétvégéket, hogy valamelyikünk ott tudjon lenni a galamboknál. Ez csodálatos nyolc év volt! Mindketten szívvel lélekkel csináltuk, amit az eredményeink is igazoltak, mert többször is megnyertük a bajnokságot! Tudtuk, hogy jó úton haladunk és én nagyon büszke voltam arra, hogy három emberrel s sikerült ilyen ragyogó eredményeket elérnem! Ezt kevesen csinálták még! Sajnos ez a kapcsolat is hirtelen ért véget, még most is elcsuklik a hangom ha erről beszélek! Az utolsó versenyen közösen vártuk a galambokat, együtt örültünk a sikernek az újabb bajnokságnak! Másnap lemenve meglepve tapasztaltam, hogy a galambjaim és a berendezés ki vannak készítve az udvarra! Döbbenetemen túllépve kérdeztem, hogy mi történt? Azt a választ kaptam, hogy a közös munkának vége és Ő befejezte egyelőre a galambászatot, de ha újra kezdené akkor egyedül szeretné folytatni! Nem tudtam felfogni, hogy miért, hiszen sikeres bajnokok vagyunk! A miértre azóta sem kaptam választ! A családi és a sportkapcsolat megmaradt, de ott akkor valami eltört bennem, azóta is rettenetesen fáj! Az bántott a legjobban, hogy első év volt, hogy kipróbáltuk a totál özvegységet, fényes sikerrel, mert addig mindig természetes módszerrel nyertem, nyertünk bajnokságot! Három csapatunk volt az első tízben, számtalan egyéni és sampion díj és most vége! A közös tervek, remények mind szétfoszlottak! Ismét költözés, szoktatás, új körülmények, vártak rám, de nem adtam fel! Jó sorsom úgy hozta, hogy Halász Robi barátom felajánlotta, hogy amíg más lehetőséget nem találok, vigyem el hozzá a galambjaimat!