R. Strauss Simfonia Domesticájának is van ilyen részlete. Wagner Tristanjában is erős a szexualitás, bár erről biztos volt már szó. A Boleróval kapcsolatban szerintem igaza van Tannhäusernek, és ezt számos koreográfia ki is használja. Gondolok itt legfőképpen a Béjart félére.