A portré műfaja nyilván más történet - ott általánosságban elmondhatjuk, hogy sokáig a minél nagyobb hasonlóság volt a cél. De a reneszánsztól kezdve a festészet története Nyugat-Európában a művész egyéniségének a "szabadságharca" - ez nem jellemző sem a törzsi, sem az Európán kívüli civilizációkra (pl. Egyiptom, India, Kína, Japán), de a bizánci eredetű művészetre sem. Míg az előbbiek az elfogadottnak tekintett ábrázolásmódok tökéletesítésre törekedtek és ezzel egységesítettek, és csak nagyon lassan változtattak. (A népművészet hasonlóan jár el.)

A reneszánsz óta a művészegyéniségek a másoktól való különbözőséget tekintik a művészi kifejezés mércéjének. A cél minél egyénibbet alkotni. Ennek megfelelően ez egyfajta verseny, amelyben az ábrázolás témája sokszor inkább ürügy, a beállítások pl. a technikailag minél nehezebben megoldható problémákra (pl. lábfej ábrázolása rövidülésben) koncentráltak. A festészet története a reneszánsztól egyben a perspektíva ábrázolásban való verseny története is - igen gyakran rendelik alá a témát ennek a problémának. Mantegna fekvő Krisztusa a különleges látásmód miatt érdekes. Másfelől sem a mitológiai sem a bibliai jelenetekben (már a gótikában sem!) nem törekedtek a "korhű" ábrázolásra. Nem butaságból vagy tudatlanságból helyezik saját koruk díszletei közé a jeleneteket. A bibliai jelenetek sok esetben betöltik a "szexkép" illetve a "horrror-pótlék" szerepet. Parmigianino vagy Caravaggio szexuális utalásai nyilvánvalóak - a korban sokszor mebotránkoztatóak! - mégha bibliai témát fest meg akkor is. Az olasz reneszánsz szépségkultultuszának alig van köze a valláshoz.

Georges de Latourt szinte minden képén egyetlen probléma érdekli: a tűz fénye, minden mást ennek rendel alá. Vélazquez bibliai téméiban korának mesterembereit festi meg szinte szociográfikus pontossággal. Brueghel Ikarosz bukásán Ikarosz egy kis légypiszok csak a felső sarokban, a téma a kikötői nyüzsgés, a mitológiai jelenet másodlagos. Hasonlóan jár el Szent Pál megtérésének megfestésekor. stb.

Aki "csak" illusztrál, Európában nem tekintik művésznek a reneszánsz óta, legfeljebb mesterembernek.