A pipacs a legkedvesebb virágom. Alku nélküli vörös. Ahogy nyílik, mint a kikelő lepke szárnya, gyűrött, érzékeny, aztán kitárul, szirmainak íveiben „művészi” elegancia van. Erotikus hangulatú. Egyszer vettem egy pipacsos képeslapot, nem bírtam megállni, úgy éreztem, jól meg kell gondolni, kinek adhatom félreértés nélkül.:)))) Ezúttal se tessék félreérteni.:)

Egy végtelen pipacsmező pedig szédületes látvány. Szeretettel adom jelképesen a mi kedves, kedves születésnaposunknak. Isten éltessen, Parsi!