Szia Mano!
Mint az már rólam köztudott, az ésszerűség határain belül, de számomra Domingo a legek-legje! és ezen semmiféle csipkelődés nem változtathat, ahhoz azért több kell.
Nem tudom, mi több azt sem tudtam, hogy itt is van ilyen lehetőség. Kicsit keserű a szám íze a topikok-szótól is .o)))
Kedves Parsifal!
Néhány dologban más a véleményem.
1./ Annyi gond és baj van a közvetlen közelemben is, hogy nemigazán érdekel, hogy mi áll a "háttérben",engem kizárólag Domingo hangja, az a végtelenül jó érzés, kellemes elfoglaltság érdekel csak, amit a hangjával, a tudásával, tehetéségével nyújt. Végigolvastam Róla könyvben, és néztem filmen (önéletrajzi) ami magyar nyelven elérhető, mindent. Persze erre is mondhatjuk, hogy PR-fogás. Én mégis hiszek benne,hogy léteznek még"Csodák"nem csodaországban, hanem egy énekes torkában,személyiségében, egyéniségében.
2./ A három bohóc? hát ebben is kicsit másként látok. Bevallom -lehet szégyelni kéne?- hogy Domingo nevét ismertem már, hallgattam is, de igazából és szisztematikusan a Három tenor koncertek óta megyek, hallgatom, keresem és tanultam meg portált készíteni, hogy akinek csak lehet megtudjam mutatni.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy lehet hogy szakmai körökben bohóckodás volt, de azt szigorú tények támasztják alá, hogy nagyon sok olyan embert hoztak közelebb a komolyzenéhez, akik addig hideglelést kaptak az opera szó hallatán is.
3./ Vesszőzz meg érte, de én nem így látom. Amennyit az évek során begyűjtöttem P.D-ről, nekem sokkal inkább meggyőződésem, hogy a segíteniakarás mellett az Ő alaptermészete sem engedné a tétlenkedés, a teljes visszavonulást. Nem kérkedésből, nem nagyzolásból, hanem mert egészen egyszerűen Ő így van összerakva. Akkor érzi, hogy él, ha jóértelemben véve: nyűzsizhet.
4./ Bocs, de a német témához nem tudok hozzászólni építőleg, inkább kihagyom.
Összegzésként pedig: ez a"mindehol Ő kapható, tehát gyanús"ez borzasztó elkeserítő. Azt hiszem itt a rákfenéje az egész mai világnak, hogy ha valaki boldogul, sikeres, értsd: megy a szekér, akkor nem annak örülünk, hogy az a "szekér"nekünk nyújt örömöt, értelmes szórakozást, hanem elkezdünk agyalogni, hogy mitől?? és már is befészkelte magát a gyanú! Pedig mennyivel értelmesebb lenne csak simán örülni amikor szép hangot és dallamot hallunk, látványnak sem utolsó előadásban. Bocs,hosszú lett,de mint említettem Domingo nálam a No.1. |
