Már 10 éves koromban azt olvastam angolul, no, mindegy, de engem nem zavart a címbeli azonosság 

Nem ismertem a kötetet, a címadó novellát sem, Robozt sem, téged sem, de örülök, hogy összekapcsoltál két írást. Hátha más sem ismerte. És az alábbit?

Újabb rejtvény: melyik Bach :), melyik művéről szól az alábbi vers a 15-ből? Nem is tudtam, hogy valamelyik Bach szintén von volt :-)

      Zu einer Toccata von Bach

Urschweigen starrt ... Es waltet Finsternis ...
Da bricht ein Strahl aus zackigem Wolkenriß,
Greift Weltentiefen aus dem blinden Nichtsein,
Baut Räume auf, durchwühlt mit Licht die Nacht,
Läßt Grat und Gipfel ahnen, Hang und Schacht,
Läßt Lüfte locker blau, läßt Erde dicht sein.

Es spaltet schöpferisch zu Tat und Krieg
Der Strahl entzwei das keimend Trächtige:
Aufglänzt entzündet die erschrockne Welt:
Es wandelt sich, wohin die Lichtsaat fällt,
Es ordnet sich und tönt die Prächtige
Dem Leben Lob, dem Schöpfer Lichte Sieg

Und weiter schwingt sich, gottwärts rückbezogen,
Und drängt durch aller Kreatur Getriebe
Dem Vater Geiste zu der große Drang.
Er wird zu Lust und Not, zu Sprache, Bild, Gesang,
Wölbt Welt um Welt zu Domes Siegesbogen,
Ist Trieb, ist Geist, ist Kampf und Glück, ist Liebe.

/Hermann Hesse, 1935/

            Bach egy toccátájához 

Ősi csend mered... A sötétség az úr...
Felső résen át sugár tőre szúr,
Vak nemlétből markolva világ-mélyet,
Tereket épít, fénnyel éjbe ás,
Csúcsokat sejtet, lejtőt, hasadást, 
Légben híg kéket, földben sűrűséget.

Tetté s harccá osztja teremtve szét
A sugár a csirával-terheset:
A riadt világ gyúltan felragyog. 
Új rendbe áll, hová a fénymagok
Hullnak, minden, és fennen zengenek,
Hogy győz a teremtő és szép a lét.

És tovább, isteniránt lengve vissza,
Áthatol minden teremtményen, tetten
A nagy ösztön, az Atyát áhító.
Gyönyör lesz és szükség, kép, ének, tiszta szó.
Világok fölé dóm-ívet hajlítva, 
Szellemben, harcban, sorsban, szeretetben.

/Vajda Endre fordítása/