Kedves Zsölény, megígértem, megírom, hogy mire jutottam a magam itteni kísérletével. Részben talán banális is a végeredmény.
Ha egy közvélemény-kutatásban megkérdezed - ne menjünk messzebb - idehaza az embereket, hogy mi keseríti meg leginkább az életüket, az első két helyezés valamelyikét vagy mindkettőt valamely felettes hatalom fogja kapni: kormányok, munkahelyi felettesek, az ügyeikben basáskodó hivatalnokok vagy szolgáltatók, társasházi közös képviselők és hasonló helyi kiskirályok. Ritkán készülnek ilyen felmérések – bár készülnek azért -, mert aki közvélemény-kutatást rendel, az nem az alávetett szerencsétlen, hanem a felsőbb erő, ami hajlamos önmagával szemben is elnéző lenni már abban is, ahogy kérdez. A magyar társadalom közérzete nagymértékben azért rossz, mert a szolgáltatóval és a döntések végrehajtóival bezárólag a szerepüket gyakran hatalomként értelmezik az intézmények és személyek.
Az emberek jelentős része nem szeret alávetett lenni, viszont szereti, ha van hatalma. Panaszkodik hát azokra, akik rajta uralkodnak, de nagymértékben kritikátlan a maga hatalmával szemben, még ha egy egyszerű elemzés ki is derítené, hogy sok különbség a kettő között nincs, csak a profizmus fokában. Mennél lejjebb megyünk a hatalomgyakorlási szintekben, annál inkább kétféle jelenséget tapasztalunk: az egyik a hatalomgyakorlás humanizálására való törekvés, a másik jobb eredmények elérését lehetővé tevő profi technikák hiányának pótlása durvább, nyersebb eszközökkel a kitűzött célok elérésére, netán a sikeresség igazolására. (Ezért veszti el az emberi arcát a portaszolgálat vezetője a vállalat vezetőjével ellentétben.)
A hatalom humánus gyakorlása azon az illúzión alapszik, hogy a hatalom nem feltétlen szárazon célratörő, lehet ezt másképp is gyakorolni. Ezért ebben a hatalomgyakorlók és az alávetettek kapcsolatának jellege némileg elhomályosul. A korszerű hatalmi technikák megpróbálják a humanizálást kombinálni a nyersebb eredeménycentrikus technikákkal közérzet javítására.
Ez a portál egy szolgáltatás, az egyik apró hatalmi jellegű tevékenysége a moderálás. Mint a Fórum jelenleg talán legrégibb tagja jól emlékezhetsz arra, hogy miképp indult egykor. A tulajdonos, a szerkesztőség és az itt regisztrálók között barátságos kapcsolat volt, ha moderáltak, a szerkesztőség megindokolta, erről nyilvános vitába bocsátkozott, nem próbálta a tévedhetetlenség benyomását kelteni. Jó diplomáciai érzékkel és gyorsan elsajátított profizmussal, okosan érvényesítette az akaratát. Ahogy szélesedett a portál profilja, és nőtt jelentős vállalkozássá, úgy lett úrrá a fórumozókon a kiszolgáltatottságérzés, csökkent a szerkesztőség iránti bizalom, és a korábbi szolidaritásérzést mindinkább ellenséges hang váltotta fel. A korábban alaposan mérlegelt kérdés, hogy mi moderálható és mi tartozik a szólás- és véleményszabadság körébe, mára odáig jutott, hogy a fórum és a fórumozók teljes leértékelésével egyidejűleg a fórumozók egymás közötti kapcsolatának szabályozását szolgáló szabályzat helyébe egy olyan lépett, ami csak formálisan tér ki a fórumozók jogaira, már szinte kizárólag a portál üzleti önvédelmét szolgálja, gyakorlatában pedig felszámolt minden elvet és szabályt, ami nem más, mint a diktatórikus hatalomgyakorlás vagy az anarchia jellemzője. Eközben ugyanez a portál aggály nélkül rendkívül kritikus erősebb intézmények hatalmi technikáival szemben, és helyénvalóbbnak tartja ezt a szabályozását és gyakorlatát a régi, humánusabbal szemben. Tehát mint apró hatalommal bíró góc képtelen megvalósítani olyasmit, amit másokon számon kér, arról már egészséges víziója sincs. Így telepedett rá az emberek civil életének egy darabjában folytatott szabad és felelős beszélgetésekre egy visszásan gyakorolt hatalom súlyának érzete.

A konkrét ügyben érdekes volt a tulajdonos és a szekesztőség magatartásának kettőssége. Gondolhatnám egy hatalmi technika részének (jó fiú - rossz fiú szereposztás), és gondolhatnám az ügy anarchisztikus jegyének. Az ügy jelen állásában, amit magamban egyébként lezártam, hajlok az utóbbira.