A bűvös válasz: 42 változat

Ha valaki Koroljov "király", akire az Ég "az egész világ legjobb Goldberg-játékosának lenni" súlyát helyezte, annak nagyobb a felelőssége csip-csup királyokénál. Mondjuk akkora, mint egy szívsebészé.

Szívet mondtam: mert Bach legnagyobb billentyűs művének minden leütött hangjában szív üt, szómmal ne vétsek, ami nélkül minden triadikus, raffinált szimmmetriája dodeka- és egyéb "fóniák" agymegdolgozó türelemjátékánál nem lenne több. (Sőt, minden le nem ütött hangjában is, amennyiben régebbi korok érdekes csonkítását idézzük emlékezetünkbe: amikoris megesett, hogy ismétlések nélküli "highlight"-ot adtak elő. Az sem érdektelen! Más mű, nem apokaliptikus, de érvényes.)

Koroljov minden zegét-zugát a legpontosabban ismeri Bach nagy művének (és műveinek), billentése nagyúrian finom és megejtő, és ha a nyolcvan percbe belefér némi spontán kromatika is, akkor is csak a kvézál szól le hozzánk a magasából: nem isten vagyok, "csak" madár.

A darab első, nagyobb felében legfeljebb egy-egy lepkeszárny nagyságú árnyék esik a ragyogásra, és ebből a fényből jutunk el a megrázó megvilágosodás pillanatába, Landowska "fekete gyöngyéhez", az f-be hajladozó, inkább g-moll változatig. A "pillanat" szóval kell jelölnöm nem is az időérzékünk, hanem az időfogalmunk megszűnését (talán a tér maga is megszűnt: a ruhatárban vettem észre, hogy megfordult a nyakkendőm). Világosságból megvilágosodásba? Igen! Nem volt ez ismeretlen Szent Ágoston és Liguori Szent Alfonz előtt sem. Ami utána jön: a két fény fokozódó elegyedése és erősödése, amíg eljutunk Bach gyermekkoráig, az utolsó Quodlibetig. És utána becsukódik szépen a meséskönyv, ne kerteljünk, ez történik, nem lehet eltéveszteni. Koroljov természetes és tökéletes előadásában, aki a gigászi darab meglepetéseire nem erősít rá külsődleges hatásszünetekkel, pedálokkal vagy manírokkal.

Ki hinné, ERRE ráadás... Mozart 12 változata a dalra, amit mi "Hull a pelyhes, fehér hó" gyanánt ismerünk quodlibetes gyerekkorunkból. Tökéletes lekerekítéseként a tavalyi Mozart-koncertnek, amikor Koroljov a Goldberg-változatok részletét adta rá.