Megosztanám én is veletek, hogy mit kezdek az előpárlattal. Hátha van benne logikai vagy elvi hiba.

 

Ami tuti, hogy előpárlat, az marad tisztítószernek. Kíváncsiságból megszagolom, de megy zsíros felületek lemosására. Dobok bele valamilyen kék színű vackot. Gombfestékdarab, vagy gázalátét, vagy farmerdarab. Ez kékre színezi.

 

Tapasztalataim szerint az alkesz napszámosok a legritkább esetben hiszik a kék színről, hogy iható lenne. "Há kék' egy kis pálinka, csak ne legyen kék..." Megmaradt gyermekzáras higítós üvegbe teszem ráírva, hogy tisztítószer.

 

Az utána jövő rész, ami már jó illatú, legalább 2-3 külön részre szedem. Néha négy részre. Decikről beszélünk, 100 L-es főző esetén is. Ezeket külön kihigítom és ha jó a szaga, íze 50 fokosan, akkor marad. Ha nem jó, akkor megy a tisztító szerhez.

 

Ami maradt, mert jó illatra, ízre, oly annyira, hogy én is bevállanám, hogy megiszom, akkor várok vele néhány napot. Ha akkor is jó illatra, ízre (1-2cl kóstolás) akkor öntök hozzá legalább ugyanannyi jó minőségű kihigított 50 fokos középpárlatot. Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy felöntöm fél literig. Ha így ha maradt is benne bármilyen nem kívánatos anyag, az máris 50%-kal, 75%-kal kevesebb van benne.

 

Néha az első, vagy második külön szedésnél miután pihent egy-két napot nem tudom eldönteni, hogy most elfogadható, vagy nem, vagy csak beképzelem, hogy gázos. Ezeket visszaöntöm a következő főzéshez. 2-3 dl-nyi pálinkán már ne múljon.

Ebben az esetben néha én is lefőzöm az előpárlat legvégének egy részét, de soha nem egyszerre, hogy ne legyen dúsulás.

Utópárlatot 45-60 fok között vágok. Függ a cefrétől, és hogy éppen mit újítottam a főzőn.

A középpárlat végét én már külön gyüjtöm, külön higítom, illetve külön erősítem!

 

Egy 45%-os középpárlat egy kis 80%-ossal felütve nagyon finom.

Jártam már úgy hogy 47%-os középpárlatnak hitt párlatot beerősítettem és nagyon finom lett. Rá egy pár napra meg olyan utóíze volt, hogy ettől penetránsabbat még akarattal sem készíthettem volna.
Most vagy nagyon jól sikerült előtte a kóstolások a finomból, vagy tényleg utána jött ki ez a rossz utóíz azt nem tudom.

Az utópárlatot megszedem. Itt a metil dúsulás van, amit már diagrammal is mutattam, de ez nem vészes mennyiség. Kihigítva és visszaöntve a következő alszeszbe nem jön át a fazék íz. Nem gyűjtöm össze, nem tárolom és nem szeretnék a végén egy UP vegyespálinkát inni. Nem facsarom ki az alszeszt 5%-ig, mert felesleges energia pocséklás, és a kiengedett moslék alszeszt is fel lehet használni másra, mert van benne egy kis alkohol.

 

 

Hozzátenném, hogy ha visszaöntök valamit a következő cefrébe, akkor az lehetőleg legyen ugyanolyan mint amit főztem. De nekem mindig vannak vegyes cefrék. Nem sok, de összejön.
Mag nélküli almacsutka és almahéj, mert almás pitét is lehet a cefrének valóból csinálni.
Egy kis megmuslicázott szilva, tönkre ment pár darab barack, meggyszőrp megmaradt meggyhúsa stb.

Nem biztos, hogy az én módszerem a legtökéletesebb, de szerintem biztonságosabb, és idő és energia takarékosabb.

Leírva bonyolultabb mint a gyakorlatban.

 

Nem sokára jövök mert sürgős kóstolni való feladatom támadt.