Úgy látom tényleg érdekel és nem kötözködni akarsz, hát leírom mégegyszer. De előre mondom, tudománytalan, elvi hibás, stb. stb..... csak éppen működik..:)

Tehát nem szűrök semmit, a finomításnál nem emelkedőre, hanem lejtősre állítom a a páracsövet, s nagyon, nagyon lassan, éppenhogycsak csepegjen annyi hőmérséklettel dolgozom (ha szimpatikusabb, akkor olyan kevés hőenergiát adok alá...:), s ez nagyon időigényes, azaz az előpárlat elválasztása így hosszabb ideig tart mint maga a főzés. Tehár az alszeszt nem engedem forrni, hanem inkább csak párologni, finoman gyöngyözni, mint pl ahogy a jó kocsonyát főzik.

S közben folyamatosan ellenőrzöm, mégpedig úgy, hogy alátartom a két ujjam, megdörzsölöm, s ameddig síkos, addig nincs más tennivaló, amikor már csökken a síkosság, akkor következik a szaglás. Mindaddig amíg érzem a jellegzetes szagot. Amikor már nem érzem, akkor bemártom az ujjam a hűtővízbe, tulajdonképpen lemosom, leöblítem, s akkor újra lehet érezni azt a jellegzetes szagot. Amikor már így sem érzem, s helyette egy más illat jelentkezik (ez még nem a gyümölcs illata, nem tudom megmondani pontosan mi lehet), akkor leállítom a fűtést, kicserélem a csövet emelkedőre, maximumra kapcsolok, így egy intenzív folyás indul meg, ez még kitisztítja az esetleg a csőben megbújó maradékot, aztán edénycsere s indul a középpárlat.

Kivételes szagérzék kell hozzá, most ezzel nem dicsekedni akarok, adottság.

Cicós, macerás és persze ez sem tökéletes, de nekem bevált, s nem sajnálom a rááldozott időt.