Volt  "szerencsém" - másodállásban, pár évig üzemeltetni egy főiskolát kiszolgáló, kb. század erejű valamit.

Kb. 70-80 járművet, harcjárművet.

T-72-től egészen a picikig.

 

A hallgatók már akkor is panaszkodtak, hogy kevés a gyakorlat, a négy év nagy részét tantermekben töltik.

 

Egyik évben az éves költségvetés tárgyalásakor, ahová még tanszékvezető se mehet, egy nagyokos elérte, hogy a kb. 30-40 db, különféle (mind különböző) híradó tehergépkocsi következő évi:

 - éves üzemeltetési költségére nulla forintot tervezzenek,

 - javításukra nulla forintot tervezzenek,

 - kiszolgáló személyzetüket (1 ti. + 2 tts. + 4 sor) pedig töröljék az állománytáblából.

 

Következő évben így járt a páncélos szak és a vegyivédelmi szak.

 

Eredmény ?

Az említett járművek megmaradtak.

Két éven át, ki nem engedtem őket a laktanyából.

 

Mikor harmadik évben a telephely őrséget is feloszlatták, megkezdődtek a lopások.

Feltörték az autókat és ezt-azt elvittek belőlük.

 

Mindenféle, alig leplezett korrupcióval sikerült elérni, hogy a kb. 40 db (talán 37 db volt ?) híradó autót leadjuk Nyírtelekre.

Az ottani parancsnok pattogott vagy egy hónapig, hadbírósággal fenyegetőzött, hogy a kocsik már üzemképtelenül, hiányosan érkeztek meg oda.

Engem se ejtettek a fejemre, volt elég bőrvédő felíratom, igazolásom.

 

Megadtam egy egy telefonszámot neki, hol reklamálhat.

A kis hülyéje,  híradó alezredes léttére nem tudta, hogy az a szám a MH Híradó főnök magán száma.

Elkezdett hepciáskodni saját főnökével, az meg nem túl fínoman leoltotta.

 

A dolog szomorú tanulsága, hogy vagy 3 évig a híradó szakos hallgatók le se jöttek a telephelyre, pedig kb. 100 méterre tőlük ott volt a 30 autójuk.

 

Persze a páncélos szakosok se, de nekik volt a saját műhely épületükben külön külön T72+T55+ metszet, + BTR + minden.