Gondoló idézeteit egy keresőprogramba beillesztve könnyen megtalálható az eredeti publikáció helye. Itt azonban nem kell guglizni, hogy rájöjjünk: korunk egyik legfontosabb társadalmi problémacsoportjának egyik csücskét kapargatja fórumtársunk. 

 

Voltak daliás korok, amikor a közösség javának keresése és jövőjének szolgálata sokaknál az önérdek elé került a fontossági sorban. Sajnos ma nem ilyen kort élünk. A hajléktalanok tömege társadalmi probléma, amit muszáj napirenden tartani, és keresni a megoldásokat. Sokan önhibájukon kívül kerültek vállalhatatlan és méltatlan helyzetbe, és veszítették el létalapjukat. Vannak persze egyszerűen lusta, vagy különféle jellemhibák miatt utcára került emberek is, de itt nem is az egyéni okok kereséséről van szó. Tény, hogy sokan élnek az utcán, fedél nélkül. Valójában én sem tudhatom, hogy mikor kerülök oda. Láthatjuk, hogy ahol sűrűbb bokros részek vannak, ott már kalyibák rejtőznek, vagy akár nem is rejtőznek. Ott voltak például azok az emberek, akik saját életük és felmenőik tisztes munkájának összes eredményét, plusz hiteleiket tették abba, hogy a néhai fantomlakótelepen sorházat építtessenek. Később láttuk, hogy az a beruházás az első kapavágástól kizárólag a balekok kizsebeléséről szólt. Nem tudom felelőssé tenni azokat az embereket, akiket aztán a jogrendszerünk és a gazdaságunk teljesen magára hagyott, akik emiatt hajléktalanná váltak. 

 

Szóval az a helyzet, hogy az így járt embereknek is vannak természetes egészségügyi szükségleteik, és az ember alapvető erkölcsi érzéke azt mondja, hogy ha a társadalom nem tudta biztosítani a védelmüket az ellenségtől, akkor ne is szabja meg, hogy hová mehetnek, hol tölthetik napjaikat. 

 

Másrészről - mint azt a kerületi kulturális rendezvények egyikén megtudhattuk a tudománytörténet jeles professzorától - Bolyai Jánost a saját korában nem annyira elborultnak tűnő és forradalmi geometriájáért tisztelték, inkább azért, mert jól tudott gyakorlatias katonai létesítményeket, például latrinát tervezni. Mert akkoriban (is) több katonát öltek meg a betegségek, mint az ellenség kardja. Egy rosszul megépített latrina következményei járványok lehettek. Rengeteg emberhalálnak és szörnyű betegségnek kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy a tömeges igény és a műszaki lehetőségek megszülethessenek egy higiénikusabb városi környezet kialakítására. A városok olyan sűrű lakóhelyek, ahol a természet szokásos rendcsináló folyamatai önmagukban már nem bírnak a fertőző hulladékokkal. Csatornarendszer, wc-k, mosdási, fürdési lehetőségek, ruhamosás-vasalás, számos olyan intézmény és infrastruktúra van, ami már természetes igénnyé vált, de amiből a hajléktalanok kimaradnak. Ők kényszerűen visszatértek a több évszázaddal korábbi, ma már nehezen elfogadható higiénés szintre, hogy itt csak ezt a problémakört említsük. 

 

A dilemma ott van, hogy őket, akik szinte mindent elveszítettek, nem foszthatjuk meg attól az utolsó joguktól, hogy ott tengessék életüket, ahol akarják. Másrészről azzal a középkori mocsokkal sem szívesen találkoznak az emberek, amiben a hajléktalanok többsége élni kénytelen. Környezetvédő társaink nevelő hatására eléggé átszoktam a tömegközlekedésre. Látom, hogy a közösség érdeke a közösségi közlekedés fejlesztése lenne, de sajnos nem fogok többé leülni a BKV plüss üléseire, amiken előttem saját ürülékében tocsogott számos hajléktalan. És nem azért, mert alább valónak tartom őket magamnál, csak a mocskukban nem szeretnék osztozni, amíg még van hol mosdanom és ruhát mosnom. 

 

A helyzet tehát azon kívül, hogy az utcai mocsok és ürülék egy nyilvánvaló konfliktuspont hajléktalan és (még) hajlékos közt. A helyzet a közjó fejlesztésének társadalmi szintű megerősítése helyett arra ösztönöz, hogy akinek még van hol mosdania, elforduljon a közös problémáktól, magára zárja a lakás- és kocsiajtaját, és ha a közösben már reménytelen kulturáltabb körülményeket teremteni, otthon próbáljon emberi körülmények között élni. És így a probléma önmagától nagyobbodik a végtelenségig, vagy ameddig közös megoldásokat nem találunk.

 

Megoldani Gondoló nem tudja ezt problémakört, de néma sem maradhatott. Hogy mennyire hiányos vagy rébuszos tehát hozzászólása a témában, az nagyjából közömbös. Szólt, hogy nem jól van így, és ez már több, mint ameddig sokan eljutnak.