Műanyagzacskó az valójában, Fermivin PDM és Fermivin. A borélesztők pedig annyival tudnak többet a budafokinál hogy utóbbit cukorrépa-melaszon nevelik, a borélesztőt pedig invertcukron (glükóz-fruktóz), persze mindkettő kap tápanyagot e mellé bőven. Ha muszáj neki mert más nincs átáll az élesztő "gyártósora" és feldolgozza azokat a cukrokat is amikkel még nem találkozott de beleizzad a dologba: ettől lesz élesztőszagú a szesz, a stresszelt élesztőtől. A budafoki remek élesztő pl. túlnapfényezett paradicsomcefréhez, szép szárazra leerjeszti, keni-vágja a témát, ismeri a munkakört, cukron született. A borélesztőknek a fruktóz a specialitásuk, arra a melóra lettek szelektálva.

Nem akarok nagyon elmenni offtopikba, de pl. van olyan sörcsalád ahol az élesztőíz és a malátaíz preferált, a komlózás pedig háttérbe szorult, ezek a belga sörök. A lehűtött sörlét beoltjuk spéci belga sörélesztővel, az először nekiugrik a maltóznak, aztán a maltotrióznak, végül a glükóz, fruktóz, szukróz kerül(ne) sorra. Csakhogy a belga sörök nagy részének az alkoholtartalmát az invertcukor adja, addigra pedig már elfárad az élesztő (kifogy a kajája) mire odajutna. Ezért aztán még mielőtt esélye lenne belefeledkeznie a maltotriózzal való hosszadalmas elbütykölésbe megkapja a cukorszirupot, olyan töménységben amitől kiveri a veríték, mint egyszeri alkalmazott akinek betolnak egy raklap iratot az irodájába rövid határidőre feldolgozás igényével súlyosbítva. Az a stresszes "izzadás" a belga sörökben kívánatos borsos-fűszeres észter.

Pálinkában ezzel szemben öreg hiba a bármilyen élesztőből származó észterprofil, ezért a létező legsemlegesebb fruktózspecifikus élesztőkkel jó gyümölcscefrét erjeszteni, bor- vagy pezsgőélesztővel. Szerintem. Mentségemre szolgáljon hogy az utóbbi években több tucatnyi élesztőt próbáltam ki különböző cefrékben szóval eléggé ráuszultam a témára mert ugyanez a kérdés érdekelt, hogy miért nem jó mindenre a budafoki? Rumhoz pl. jó lenne csak idén (is) gyatra volt a cukornádtermésem. :)