Bocs, hogy ezt most ideírom, az ifjú (állítólag depis) Hamlet szerint az öngyilkosság a bátor. Ebből is látszik, hogy nincs beszámítható állapotban.

"Meghalni – elszunnyadni – és alunni! 
Talán álmodni: ez a bökkenő; 
Mert hogy mi álmok jőnek a halálban, 
Ha majd leráztuk mind e földi bajt, 
Ez visszadöbbent. E meggondolás az, 
Mi a nyomort oly hosszan élteti 
Mert ki viselné a kor gúny-csapásit, 
Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét, 
Útált szerelme kínját, pör-halasztást, 
A hivatalnak packázásait, 
S mind a rugást, mellyel méltatlanok 
Bántalmazzák a tűrő érdemet 
Ha nyúgalomba küldhetné magát 
Egy puszta tőrrel?"