Teljesen igazad van. Az "én semmit nem csesztem el kategória" az anyósom, így ma már hálás vagyok a sorsnak, hogy nem tartozik a köreimben. Azt sajnálom, hogy 22 évig viszont csak rombolta a lelkem.

Fontos, hogy magunkba is nézzünk, de vigyázva, nekünk akiknek így is alulbecsült az egész lénye meg kell próbálni reálisan gondolkodni. Hidd el nem lehetetlen, csak ez egy hosszú folyamat:-(