Nekem is volt régebben ilyen megfelelési kényszerem, de igazából az semmi sem volt a mostani problémámhoz képest. Az, hogy attól félek, rettegek, hogy bármelyik pillanatban megölhetem a szeretteimet, számomra ezerszer rosszabb. Nyilván mindenki a saját problémáját tartja a legelviselhetetlenebbnek. A szerencsében és a véletlenekben pedig nem hiszek, az, hogy bizonyos problémákat már letudtam, az nem szerencse, hanem sok munka, változás és fejlődés. :)