EPER - Ez a pálinka a férfiak itala. Mondjanak bármit a feministák. (Kivétel, amely próbára teszi a szabályt, mindig van. Történt egyszer, talán Szegeden, talán nem, hogy az egyszeri fiú versenyt ivott Szabadka sörivó bajnokával, akkori nagy szerelmével. Ez esetben pálinkát. Az fizet, aki veszít. A barack- vagy a cseresznyepálinka jobb-e, ez volt a kérdés. Miután az egyszeri [akinek, mint tudjuk, nincs neve] legurult egy talponálló lépcsőjén, és a gulyáskomenizmus végrehajtó szervei betuszkolták egy vijjogó autóba, fehérruhás hölgyemények és uraságok társaságában tért észhez. "Húzza le a gatyáját, mert ha nem, mi húzzuk le!" - erre a nagyon is határozott, érces hangra tért észhez az egyszeri fiú. Mit volt mit tenni, letolta a gatyáját, amire belelökték egy jéghideg vizű kádba. "Jaj, ez hideg!" - üvöltötte az egyszeri. "Tudjuk, tudjuk!" - zengte a vegyes kórus. Egyéb kalandokban is rész volt még a fiúnak, de ezt majd máskor mesélem el. Mindenesetre észhez tért, és sokat tapasztalt a szegedi[?] detoxikálóban.). No de akkor is férfias ital az eper. Tekintsük ezt hasonlatnak. Ezt a pálinkát kell legerősebbre hagyni, mert egyébként megtaknyosodik, mintha kiéhezett férfiember maszturbálna az üvegbe. Íze semmivel sem összetéveszthető. A pálinkák kiátkozott, bogaras alkimista bárója. Csak ínyenceknek ajánlanám. Apai nagybátyám készített sokáig kitűnő epert, míg ki nem száradt (vagy felesége ki nem vágatta) az udvarukban álló két eperfát. Egyszer túladagoltam magam, lehet, ezért nem tartozik a kedvenceim közé.

                                                           /Bozsik Péter: A pálinka apológiája/