Teljesen igazad van, mégis csak az a legfontosabb, hogy ne legyen fájdalom, ne legyen gyulladás (ne károsodjanak az ez+azok) és ne legyünk gátolva a mindennapi dolgaink végzésében.

Mindig azzal "nyugtattam" magam, hogy ha ma még a dokik/kutatók sem tudják a pontos okot, csak a lehetséges irányokat (genetika és/vagy valamilyen betegség), akkor ki vagyok én ahhoz, hogy megfejtsem (jut eszembe, anno ezt hormonális változással is kapcsolatba hoztam, de már nem töröm ezen sem a fejem) ... van és kész, így jártam, de lehetne sokkal-sokkal rosszabb is, szóval a kedves kis RA-t nem savazom, mára már, túl többféle "gyógyulási" kísérleten, úgy ahogy "kibékültünk" egymással:-) Az ember szerencsére nagyon kreatív tud lenni, kitapasztaltam már azt is, hogy milyen fazonú magas sarkúban tudok járni (no nem egész nap, mint régen, ez pl. az elején nagyon hiányzott, pedig tudom, hogy egyébként "apróság", de mégis csak az életem része volt évtizedeken keresztül a tűsarok:-) ), ha valamilyen alkalomra szeretném felvenni. Nem cipekedek és mindig legalább két szatyor van nálam, hogy ha mégis vásárolok és nem kocsival vagyunk, akkor el tudjam osztani a súlyt, nem akarom már egy nap alatt puccba vágni nagytakarítás idején a lakást (mint régen), eszem ágában sincs lemosni 1 óra alatt a teljes fürdőszoba-csempeburkolatot ... :-))